Azt kell mondanom, elég kemény évet zárok. Összesen három regényem jelent meg idén, ezek közül kettő nagyjából egy időben, még tavasszal, a legutóbbi pedig nemrég, novemberben. Elfáradtam, kell a pihenés, amit most két ünnep közére terveztem be. Muszáj rápihennem a jövő évre, mert a 2022-es terveim sem kisebbek az ideieknél. Egy évvel öregebb, talán bölcsebb is lettem, mindenesetre hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem. Ahogy tavaly itt, most is összeszedem őket, és csokorba kötve átnyújtom most neked, kedves írónak, kollégának.

Kép forrása: Pixabay

1. Barátkozz! Légy nyitott!

A tavalyi évi összegzésemben is megemlítettem, mennyire fontos a közösségépítés. Az idei évem egyik nagy tanulsága, és egyben legjobb dolga, hogy számos barátra tettem szert, amióta „író” lettem. Vannak, akikkel tudok személyesen is találkozni, de sokan külföldön élnek, mégis heti vagy akár napi kapcsolatban vagyok velük. És igen, vannak köztük más írók, de olvasók is, akikkel így ismerkedtem meg. Félreértés ne essék, nem azért barátkozok, hogy aztán rásózzam a könyvem az aktuális kiszemeltemre. Sajnos találkoztam ilyennel, aki érezhetően azért írt rám, mert amúgy érdekli a könyvem, de neki is van egy… Onnantól kezdve meg csak az ő könyve volt a téma. De hidd el, minden negatívum ellenére megéri nyitnod új emberek felé.

2. Fogadd el a segítséget, dolgozz össze másokkal!

Sokszor nehéz elfogadni a segítséget, és ez nálam nem holmi írói önérzetességből fakad, hanem abból, hogy szeretném meghálálni, ha valaki segít nekem. Attól félek, nem sikerül kellő mértékben kompenzálni (holott sokszor nem is várják el, mert elég csak egy köszönöm). Nekem az év egyik, ha nem a legnagyobb ajándéka az volt, hogy együtt dolgozhattam Lukács Edinával a Booktime bloggerével, akit a HazaÍróktól is ismerhettek, de ott van instán, molyon, face-en, tik-tokon és még nem is tudom, hol. Azt kívánom, minden írónak legyen egy Edinája! Legyen valaki, aki segít neki.

Mivel kemény év van mögöttem, sok pozitív, de negatív dolog is ért. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy más hobbi után kéne nézni. De akkor eszembe jutott, mennyit segített nekem Edina, akárcsak a férjem. Ha feladnám, azzal az ő munkájukat is tönkretenném. Ezért újraterveztem, és a feladás helyett a kitartás lámpa villant fel a fejemben. Úgyhogy, ha neked is felajánlanak segítséget, legyen az bármilyen kicsi vagy éppen jelentős, ne hezitálj! Fogadd csak el! De ez nem azt jelenti, hogy majd más végzi el helyetted a munkát. Neked is ugyanúgy dolgoznod  kell, és aktívnak kell lenned, mint eddig. 

3. Ha nem 5 csillag, az még nem a világ vége!

Ha már a negatív dolgok szóba kerültek, ennek a szakmának az egyik legnagyobb kihívása emelt fővel fogadni a kritikát. Mert bárhogy is van, akkor is a szerelemgyerekünkről, a könyvről mondanak ítéletet. De ez ezzel jár. Kezdetben úgy voltam vele, ha nem öt csillagot kapok a regényemre, eláshatom magam, ez engem is minősít, rossz író vagyok, és fel kellene adnom. Pedig ez nem így van! Az ember változik, már sok dolgot én sem úgy csinálnék, ahogy korábban. Nem mentegetőzni akarok. Hiszek abban, hogy mindennek megvan a miértje. Tény, hogy megismertem a kritikák által a regényem gyenge pontjait, fáj belátni, de így van, bár egykor annak láttam, nem tökéletes. Olyanokkal is beszélgettem (az egyes pontra visszatérve), akik nem estek hasra a regényemtől. Így is sok hasznos hozzászólást, meglátást és beszélgetést tudhatok magaménak. Szóval, akik esetleg nincsenek elájulva a regényedtől, attól még szerethetik, hathat rájuk. Attól még nem az ellenségeid, hanem meglátásaikkal sokkal inkább a segítőid.

4. Ne félj több szakembert „kipróbálni”!

Ha nem vagy elégedett, nem szabad leragadni egyetlen kiadónál, szerkesztőnél, borítótervezőnél, tördelőnél, illusztrátornál stb sem. Főleg akkor nem, ha te finanszírozod a saját regényed megjelenését (más esetben ugye más dönt erről). Az a lényeg, hogy olyan munkát adj ki a kezeid közül, amire büszke lehetsz, és nem csak a megjelenés napján, hanem később is.

5. Tanulj!

A negyedik pontban elmondottak nem csak a szakemberekre, hanem saját magadra is vonatkoznak. Mondják, az élet holtig tartó tanulás, akárcsak az írás. Én hiszem azt, hogy nincs tökéletes könyv, mivel az olvasók is különböznek egymástól. Ami valakinek nagyon tetszik, az a másiknak lehet, hogy kevésbé. De abban is hiszek, hogy minden könyvnek megvan az olvasóközönsége, akinek szól. A mai világban pedig a kritika és a kommentek az életünk részét képezik. De attól még tanulni lehet. Járj el írástechnikai tanfolyamokra, csoportokba, olvass könyveket, cikkeket erről! Figyeld meg, mások hogy csinálják! Fejleszd magad! Akár az is jó ötlet, ha kipróbálod magad olyan stílusban, műfajban, elbeszélő típusban, amit még nem használtál. Ki tudja? Lehet, hogy pozitívan sül el.

Kép forrása: Pixabay

6. Ajándékozz!

Sajnos mostanában elszaporodtak az illegális letöltések. Erről én is írtam már, amit ide kattintva olvashatsz. De most nem erről beszélnék. Vannak alkalmak, mint például most, a karácsony, amikor van apropója annak, hogy ingyen letölthetővé tedd a könyved. Ezzel is csak olvasókat gyűjtesz. Akinek tetszik, vagy aki csak nyomtatott könyveket olvas, de teszem azt, beleolvas kíváncsiságból, az úgyis megveszi. Nekem ilyen alkalom a születésnapomon volt, illetve nemrég októberben.

Ha ingyen nem akarod odaadni, kicsit meg is lehet dolgoztatni az olvasókat. Az utóbbi alkalommal egy „szabaduló játékot” terveztünk Edinával (köszönet érte), aminek a lényege az volt, hogy a regényben előforduló egyik szereplőnek, a Szfinxnek a találós kérdéseire kellett válaszolniuk, mire kiszabadult egy karakter. Öt kérdés volt összesen (nem érdemes túlzásokba esni), mindegyik után kiszabadult egy szereplő. Aki a főszereplőt is kiszabadította, azt megajándékoztam egy ingyen e-könyvvel, és a résztvevők közt kisorsoltunk egy nyomtatott példányt. De nem muszáj felhasználni ezt az ötletet, ötletelj te is! Formáld a játékot a saját szájízed szerint, és a saját könyvedre!

7. Írj interaktívot!

Ha úgy vesszük, egész évben ajándékozok, mivel az olvasóimmal közösen írunk egy-egy történetet, amit a blogomon olvashatnak. Hogy mi is az interaktív történet, ide kattintva elolvashatod. Különben csak annyit mondanék róla, hogy nekem talán ez a módszer vonzotta be a legtöbb olvasót. Úgy élvezem, amikor kiakadnak, ha függővéget írok, vagy amikor együtt izgulunk a szereplőinkért, vagy amikor az újabb részeket követelik. Ezzel nem csak egy új dolgot próbálhatsz ki, de ezáltal jobban megismerhetnek az olvasók. Eldönthetik, hogy ez az író az én emberem-e vagy sem.  

8. Olvass!

Ez már a tavalyi cikkben is elhangzott, és örök érvényű igazság! Az író nemcsak ír, hanem olvas is. Kicsit képmutatónak érzem magam, mivel  az utóbbi időben mindenre volt időm, csak olvasni nem, de ettől még fontosnak tartom. Nemcsak tanulsz és fejlődsz tőle, hanem megtudod, mi forog a köztudatban, segíted a többi szerzőt azzal, hogy megvásárolod a könyvét, véleményt formálsz róla különféle felületeken, és ezáltal az olvasóiddal, és más emberekkel párbeszédet kezdeményezel.

9. Ne add fel!

Számomra az „írói lét” olyan, akárcsak egy hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. De azt hiszem, meg kell tapasztalni ahhoz, hogy fejlődjünk. És szerintem ez is egy olyan szakma, amit csak kellő alázattal lehet csinálni. Hinni ugyan kell a könyvedben, sőt! Kötelező! Mert ha te nem hiszel benne, ki fog? De attól még tudnod kell, hogy vannak rajtad kívül más írók, más nagyszerű könyvek. És nem biztos, hogy mindenki ugyanolyan imádattal fogja olvasni a könyved, mint amivel te írtad. Tartsd tiszteletben mások véleményét. Számomra nincs annál kiábrándítóbb, ha egy író kötekedik, mert kritikát kap, vagy ne adj isten megsértődik. Ahogy neked jogod van ahhoz, hogy írj, másoknak is joga van ahhoz, hogy véleményt formáljon a művedről. Szerintem az sokkal rosszabb, ha nincs érdeklődés, és senki nem olvassa a regényed, mint hogyha megfogalmazzák a negatív gondolataikat a pozitívak mellett. A lényeg, hogy ne tántorítson el! Ha ez az utad, járnod kell, nincs mese. 

10. Írj!

Ez igencsak fontos része a dolognak, ugyanakkor néha én is elkedvetlenedem. Ahogy másnak is, nekem is van rossz napom, és bevallom, sokszor segít, ha leülök és írok. Persze a "kutyaharapást szőrével" tipikus esete, ha éppen a feladást fontolgatom, és ahhoz, hogy helyrebillenjek, írni kezdek. De pont ez a lendület az, ami továbbvisz.

Ha éppen rossz a kedved, írd ki magadból! Állíts fel egy rendszert! Nem muszáj minden nap írni, de azért valamilyen rendszeresség sosem árt az ember életében, hogy azt érezze, halad a munkája. Ha pedig éppen írói válságban vagy, ne erőltesd! Csinálj mást! Olvass mondjuk, vagy menj el edzeni, esetleg találkozz a barátaiddal, és ha legközelebb az írásra gondolsz, lehet hogy fülig érő szájjal fogsz leülni a géped elé, hogy csak úgy csattog majd a klaviatúra.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Békés Boldog Karácsonyi Ünnepeket, és teljesülő álmokban, sikerekben gazdag Boldog Új Évet!

Aurora