Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://auroraelmejeben.blog.hu/2023/05/07/az_ikerlangbubaj_es_a_valosag
Az ikerlángbűbáj világa és a valóság
2023-05-07T10:14:37+02:00
2023-05-07T10:14:37+02:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Sokan kérdezik <em>Az ikerlángbűbáj</em> trilógiában <strong>megjelenő helyekkel és nyelvekkel kapcsolatban, hogy mennyire ismerem azokat. Beszélem-e az adott nyelvet, ismerem-e az adott kultúrát</strong>. A történetet igyekszem nem <em>elspoilerezni</em>, de egyszerűen nem tudok úgy írni róla, hogy egy-egy jelenetet ki ne ragadnék. Úgyhogy, aki nem akar hallani még ennyit sem a sztoriból, az nyugodtan keresse meg az X gombot a jobb felső sarokban. Aki viszont úgy dönt, marad, az kösse be az övét, mert indul az utazás a fantázia birodalmába.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230505_090049265.jpg" alt="polish_20230505_090049265.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="344" height="453" /></p>
<p style="text-align: center;">Spanyolország, Santa Susana</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Először a nyelvek...</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Amaja, bár "gyárilag" nem japán, beszél <strong>japánul</strong>. Sajnos nem tudok ezen a szép nyelven, de bakancslistás program megtanulni. Ezeknél a részeknél S. A. Locryn írónő és egyben japán tolmács segített, amiért mély hála és nagy köszönet jár. </p>
<p style="text-align: justify;">Főszereplőnk testvére, Alexander <strong>orosz</strong>, elég nehezen boldogul a nyelvekkel a diszlexiája miatt. Ezért Amaja oroszul tanul, amiben Dimitrij, a vámpírkocsma alkalmazottja segít neki. Jelenleg oroszul tanulok, így ezeket a részeket kútfőből írtam, úgyhogy engem átkozzatok értük. :)</p>
<p style="text-align: justify;">Alba mexikói, Pilar pedig <strong>spanyol</strong>, járnak is ezekben az országokban, így néha megszólalnak az anyanyelvükön. Az angol után a spanyol volt az a nyelv, amin – ha nem is anyanyelvi szinten –, de azért jól elboldogulok, úgyhogy ezekért a részekért is engem szidjatok. :) Érdekes módon az angol annyira alapértelmezett ebben a regényben, hogy kimaradtak belőle az angol részek, mert ha angol szöveget szerettem volna betenni, legalább a fél regényt ezen a nyelven írhattam volna.</p>
<p style="text-align: justify;"><em>A hét pecsét</em>ben hőseink végigutazzák fél Európát, így kénytelen voltam <strong>német</strong> részeket is beletenni. Éltem egy évet Németországban, beszélek is ezen a nyelven valamennyire, de sajnos nem a barátom. Mégsem kerülhettem el, hogy beletegyek pár német kifejezést.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1683446691590.jpg" alt="1683446691590.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="573" height="618" /></p>
<p style="text-align: center;">Amaja és Alexander vagyis a tűzróka a Kecskeméti Vadaskertben</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>És most jöjjenek az országok...</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Japán</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Amennyire bakancslistás a nyelv, ugyanannyira bakancslistás az ország, hogy egyszer eljussak oda. Bár körülbelül minden sarkon találni olyan embert, aki nagyobb Japán-fan, mint én, de azért engem sem hagy hidegen. El szeretnék utazni oda, mert érdekel a kultúra, pont azért, mert annyira más, mint az európai. Ezért is gondoltam, hogy Amaja ebben az országban nevelkedjen, és nézzen furán Jackre, ha európai, vagy tipikus „Jackes” dolgokat művel. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Magyarország</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>1. Margitsziget</strong><br /><strong></strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230505_223503969.jpg" alt="polish_20230505_223503969.jpg" class="open-in-modal imgnotext" width="266" height="266" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: center;">Margitsziget gyerekként</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> Az út, amin keresztül hőseink eljutnak a <strong>Margitsziget</strong>re, jellemzően olyan, ha nem is mindennap, de azért gyakran járok rajta. Mivel a 13. kerületben nevelkedtem, ezért heti vagy havi program volt kimenni a szigetre télen-nyáron. Sok szép emlékem származik onnan. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20220803_120901.jpg" alt="img_20220803_120901.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="186" height="249" /></p>
<p style="text-align: center;">Margitsziget napjainkban</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>2. Szilvásvárad</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A megtörhetetlen átok</em>ban hőseink <strong>Szilvásvárad</strong>ra kirándulnak. Nemhiába választottam ezt a helyet, hiszen édesapám szülei ózdiak, <strong>Ózd</strong> közel van <strong>Szilvás</strong>hoz, így gyakran jártunk oda kirándulni. Minden évben egyszer vagy kétszer felmentünk a kisvasúttal, aztán lesétáltunk a vízeséstől. Ez a szokásunk megmaradt a mai napig, bár szerintem sokat rontott a helyen a sok aszfalt és építkezés. Vesztett vadregényes szépségéből. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230505_223409938.jpg" alt="polish_20230505_223409938.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="323" height="323" /></p>
<p style="text-align: center;">Szilvásvárad, gyerekként</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>3. Parlament és Gellért-hegy</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1683446644197.jpg" alt="1683446644197.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="457" height="342" /></strong></p>
<p style="text-align: center;">Parlament a Margitszigetről</p>
<p style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1683403748878.jpg" alt="1683403748878.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="344" height="458" /></strong></p>
<p style="text-align: center;">Gellért-hegyen</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Bárki bármit mond, ez a két hely <strong>Budapest</strong> egy-egy fontos jelképe. Még gyerekként voltam az <strong>Országház</strong>ban, a <strong>Gellért-hegy</strong>re pedig fel szoktunk kirándulni. Nem tudtam volna kihagyni, mivel állítólag "boszorkányok gyülekezőhelye" volt, ami nagyon is beleillett a történetbe. Mindkét helyszínen kulcsfontosságú mozzanatok történnek, amelyeket nem lövök le itt és most. Míg a <strong>Parlament</strong>et a második részben, a <strong>Gellért-hegy</strong>et a harmadik elején keressétek.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20230204_131816.jpg" alt="img_20230204_131816.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="219" height="292" /></p>
<p style="text-align: center;">Gellért-hegyen</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>4. Az Alföld</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20230505_080700.jpg" alt="img_20230505_080700.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="311" height="413" /></strong></p>
<p style="text-align: center;">Néhány évvel ezelőtt a csatornaparton</p>
<p style="text-align: justify;"><em>A hét pecsét</em>ben hőseink Bogdán tanárnőnél nyaralnak az <strong>Alföld</strong>ön, a <strong>Duna</strong> közelében. A férjem szülőfaluját vettem alapul, ott is közel van a <strong>Duna</strong>, van öntözőcsatorna és az anyai ház a falu szélén áll, igaz, ott közelebb vannak a szomszédok. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20230505_080440.jpg" alt="img_20230505_080440.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="346" height="457" /></p>
<p style="text-align: center;">Néhány évvel ezelőtt a Dunánál zsilipeléskor</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Spanyolország</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A megtörhetetlen átok</em>ban Amaja <strong>Barcelona</strong> környékén van házi őrizetben a tengerparton. Személyes vonatkozásom van <strong>Barceloná</strong>val és a katalán tengerparttal kapcsolatban, mivel <strong>Santa Susaná</strong>ban voltam nászúton, így nem véletlenül választottam éppen ezt a helyet Amajának is.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20230505_080609.jpg" alt="img_20230505_080609.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="354" height="257" /></p>
<p style="text-align: center;">Spanyolország, Blanes botanikus kert</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20230505_080527.jpg" alt="img_20230505_080527.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="408" height="295" /></p>
<p style="text-align: center;">Spanyolország, tengerpart </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Oroszország</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez Alexander hazája, a második kötetben hőseink az <strong>Urál</strong>ba igyekeznek megmenteni a srácot, ott áll össze újra a banda. Nem, sajnos még nem voltam Oroszországban, és a jelenlegi helyzet miatt nem is tudom, eljutok-e oda a közeljövőben. De nagyon érdekel! Vannak orosz gyökereim, dédnagymamám onnan származik, így vannak családi történetek arról, amikor ő, a nagymamám és a még tinédzser anyukám a Transzibériai vasútvonalon utaztak, és miféle kalandokat éltek át.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>London</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>London calling...</em> <em>A hét pecsét</em>ben hőseink oda mennek egy igen fontos eszközért. <strong>London</strong>ban többször is voltam, legutóbb koncerten a férjemmel és a barátainkkal. Emlékezetes este volt. Mi is csak kutyafuttában néztük meg az érdekességeket, inkább <strong>Camden</strong> városrészben töltöttük az időt (hőseink is inkább a külvárosban voltak), na meg persze a koncerten. Első londoni utam során komppal mentünk át <strong>Dover</strong>ből <strong>Calais</strong>ba, akárcsak Amaja és csapata. Ahogy ők, én is csodálkoztam azon, milyen szemetes a tenger, és ez már jó pár éve történt. Hőseink onnan <strong>Frankfurt</strong>on és <strong>Passau</strong>n át érnek el <strong>Budapest</strong>re. Én is többször áthaladtam ezeken a városokon utazásaim során, de sosem időztem soká.</p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20230505_080636.jpg" alt="img_20230505_080636.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="433" height="313" /></p>
<p style="text-align: center;">London, Hyde-park</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20230505_080725.jpg" alt="img_20230505_080725.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="509" height="298" /></p>
<p style="text-align: center;">Németország, Bornheim, Merten</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Mexikó</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Sajnos még itt sem jártam, pedig Amaja és csapata <strong><em>Teotihuacán</em></strong>ba (Jack szerint „Tetovált tukánba”) mennek igen fontos kincskereső akcióra. Szeretnék eljutni <strong>Mexikó</strong>ba, de nagyon hiányzik Alba, mivel pont nem (csak) a turistaparadicsomok érdekelnének. Jó lenne egyszer egy mexikói punk/hc buliba menni, mivel elég erős ez a vonal ott, és kíváncsi lennék egy ilyen jellegű koncertre, de sajnos kísérő nélkül talán nagyobb veszélybe kerülnénk, mint a csapat a könyvben. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>És megint Japán...</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A történet keretes szerkezetű, vagyis Japánban kezdődik, és Japánban ér véget, a <strong>Biwa-tó</strong> partján. Mindvégig tervben volt ez a fajta lezárás, és a keserédes végkimenetel is. </p>
<p style="text-align: justify;">Köszönöm, hogy velem és <em>Az ikerlángbűbáj</em>jal (<em><a href="https://shop.newlinekiado.hu/Aurora-Lewis-Turner-A-tuzroka-Az-ikerlangbubaj-1-n" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A tűzróka</a>, <a href="https://shop.newlinekiado.hu/Aurora-Lewis-Turner-A-megtorhetetlen-atok-Az-ikerl" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A megtörhetetlen átok </a></em>és<a href="https://shop.newlinekiado.hu/Aurora-Lewis-Turner-A-het-pecset-Az-ikerlangbubaj" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em> A hét pecsét</em></a>) tartottál. Most már kikapcsolhatjátok az öveiteket, mivel utazásunk végére értünk, és kiléptünk a fantázia birodalmából. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2023%2F05%2F07%2Faz_ikerlangbubaj_es_a_valosag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2023%2F05%2F07%2Faz_ikerlangbubaj_es_a_valosag%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2023%2F05%2F07%2Faz_ikerlangbubaj_es_a_valosag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az ikerlángbűbáj világa és a valóság"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2023/05/07/az_ikerlangbubaj_es_a_valosag#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/18118380" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230505_090049265.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2023/01/08/aurora_disney_vilaga
Aurora Disney világa
2023-01-08T17:43:11+01:00
2023-01-08T17:43:11+01:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Két ünnep között akadt végre időm a pihenésre. Ha máskor nem is, karácsonykor mindig előkerülnek a Disney filmek, tavaly rekord mennyiségű mesét néztem megboldogult gyermekkoromból. Szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy vajon ezek a remekművek mennyiben hatottak írói munkásságomra. Annyira nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy összeszedtem, mely regényem mely Disney klasszikussal mutat hasonlóságot. Bevallom őszintén; jól szórakoztam. </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230107_132445790.jpg" alt="polish_20230107_132445790.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="407" height="538" /></p>
<div dir="auto" style="text-align: center;">Nézzük hát!</div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230107_090712035.jpg" alt="polish_20230107_090712035.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="557" height="557" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>Bolygókeringő trilógia:</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Teljesen érthető, hogy az embernek a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0328880/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Mackótestvér</a> jut legelőször eszébe, ha Disney filmeken és Lloydon gondolkodik. Akárcsak Kenai esetén, Lloydál is megfigyelhető az átváltozás jelensége, csakhogy Lloyd ezt kedvére tudja irányítani, míg Kenai nem. Az idegein pedig mindvégig ott táncol Koda, akárcsak Lloyd esetén Auróra...</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Lloyd karakteréről emellett a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0101414/?ref_=fn_al_tt_2" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szépség és a Szörnyeteg</a> című film is eszünkbe juthat, hiszen Lloyd is nagy terhet (mondhatni átkot, illetve elátkozott életet) cipel a vállán. A bölcsész Auróra pedig tökéletes megfelelője lehet Bellnek, a könyvmoly lánynak, aki nagy kalandra indul azért, hogy megszabadítsa a szörnyet az átoktól.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">A Bolygókeringő első részében, a Névtelenekben többször előfordul egy-egy reinkarnációs jelenet, melyekben főként nézőpontok, világok, világnézetek csapnak össze. Nemcsak az indián lány miatt, hanem a többi résznél is önkéntelenül felidéződnek a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0114148/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Pocahontas</a> című film jelenetei. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Link: <a href="https://olvasnimeno.hu/konyv/szorakoztato-irodalom/nevtelenek/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Névtelenek</a>, <a href="https://olvasnimeno.hu/konyv/szorakoztato-irodalom/a-hetedik-bolygo/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A Hetedik Bolygó</a>, <a href="https://olvasnimeno.hu/konyv/fantasy/lepkeszarnyak/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Lepkeszárnyak</a></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230107_091004637.jpg" alt="polish_20230107_091004637.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="568" height="568" /></strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong></strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>A hatalom köve:</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Adott egy hercegnő, akit mostohaanyja tart fogságban, hogy hasznot húzzon belőle, és aki egy zűrös előéletű férfi oldalán szökik meg a palotából, hogy világot lásson... Nem, nem az <a href="https://www.imdb.com/title/tt0398286/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Aranyhaj</a>ról van szó, vagy mégis? Olivia hercegnő története is erről szól. Emellett nem csoda, ha a gonosz mostoha és hercegnő kapcsolatáról eszünkbe jut a <a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/hamupipoke-cinderella/movie-10372" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hamupipőke</a> vagy a <a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/hofeherke-es-a-het-torpe-snow-white-and-the-seven-dwarfs/movie-21821" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hófehérke</a> című mese is. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">A palotából való szökést követően Olivia hercegnő ámulatba ejtő világban találja magát tele lidércekkel, sárkányokkal, tündérekkel, boszorkányokkal, amire legalább annyira rácsodálkozik, mint <a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/alice-csodaorszagban-alice-in-wonderland/movie-39201" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Alice Csodaország</a>ra.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Az egyik kulcsfontosságú jelenetben Olivia találkozik egy dzsinnel, viszont a kívánságoknak ára van, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné. Egy önzetlen kívánság sok mindent megváltoztat, akárcsak a klasszikus mese, <a href="https://www.imdb.com/title/tt0103639/?ref_=fn_al_tt_2" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Aladdin</a> történetében.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Link: <a href="https://olvasnimeno.hu/konyv/szorakoztato-irodalom/a-hatalom-kove/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A hatalom köve</a></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230107_091223916.jpg" alt="polish_20230107_091223916.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="513" height="513" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>Az istenek játéka:</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Luna kinézetre teljesen olyan, mint <a href="https://www.imdb.com/title/tt1217209/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Merida</a>. De nem csak ebben hasonlítanak. Luna is harcos típus, aki elhagyja otthonát, hogy világot lásson. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Ha már a harcos hercegnők szóba kerültek, akkor <a href="https://www.imdb.com/title/tt0120762/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Mulan</a> is köthető a könyvhöz, bár őt katonának képezték, Lunát a kalandok tették harcossá. Lee Shang tábornok helyett egy valódi isten, Hunter világosítja fel a világ nagy kérdéseivel kapcsolatban.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">És ha már az istenek szóba kerültek, akkor a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0119282/?ref_=nv_sr_srsg_0" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hercules</a> című film is felmerül. Hunter ugyanis isten, aki akkor kap előléptetést, ha végrehajtja feladatát Lunával kapcsolatban. Ugyanez igaz Herculesre, aki szintén egyfajta előléptetésre hajt, mely kinyitja előtte Olympus kapuit. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Link: <a href="https://olvasnimeno.hu/konyv/az-istenek-jateka-e-konyv/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Az istenek játéka</a></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1673118421411.jpg" alt="1673118421411.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="585" height="585" /></strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong></strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>Az ikerlángbűbáj:</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Amaja egy vérbeli tűzróka, míg ikertestvére, Alexander jégróka. Mi más juthatna róluk eszünkbe, mint a <a href="https://www.imdb.com/title/tt2294629/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Jégvarázs</a> című film? Bár abban Anna nem bírja a tűz erejét, de vörös hajú, csakúgy mint Amaja, míg testvére olyan fehér hajú, mint Alexander. Elzával mindketten fagyasztanak. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Jack, aki Amajának csapja a szelet, nem egy szőke herceg, akárcsak Lloyd a Bolygókeringőben. Ő is inkább egy titkokkal teli szörnyeteg, mint az elátkozott herceg a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0101414/?ref_=fn_al_tt_2" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szépség és a Szörnyeteg</a> című filmben. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Bár a következő párhuzam inkább a még megjelenés alatt álló 3. résszel kapcsolatos, de arra egyértelműen hatott <a href="https://www.imdb.com/title/tt0097757/?ref_=fn_al_tt_2" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A kis hableány</a> című film. Már A megtörhetetlen átokban is érezhető, hogy Amaja meg akarja menteni Jack lelkét, szívvel-lélekkel harcol érte. Hátha akkora sikerrel jár, mint Ariel...</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Link: <a href="https://shop.newlinekiado.hu/Aurora-Lewis-Turner-A-tuzroka-Az-ikerlangbubaj-1-n" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A tűzróka</a>,<a href="https://shop.newlinekiado.hu/Aurora-Lewis-Turner-A-megtorhetetlen-atok-Az-ikerl" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> A megtörhetetlen átok</a></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230107_092022747.jpg" alt="polish_20230107_092022747.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="603" height="603" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: center;">+1 </div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: center;">És most jöjjön egy bónusz. Egy olyan regény, ami még nem jelent meg, ingyen olvasható:</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Link:<a href="https://www.wattpad.com/story/313362930-witchcraft-and-nasty-little-murders" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> Bűvölet és apró mocskos gyilkosságok</a> (angol), <a href="https://www.wattpad.com/story/324100802-bvlet-s-apr-mocskos-hazugsagok" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Bűvölet és apró mocskos hazugságok</a></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Ez a Bűvölet-trilógia. A regény egy pszichopata gyilkosról, egy boszorkányról és egy nyomozóról szól. Bár nem olyan világos a párhuzam, a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0116583/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Notre Dame-i toronyőr</a> jut róla eszembe. Bár Quasimodo külsőleg csúf, a lelke szép, a regény pszichopata gyilkosa pont fordítva működik: külsőleg szép, a lelke romlott. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">A regény nyomozóját az egyik karakter <a href="https://www.imdb.com/title/tt0120855/?ref_=fn_al_tt_1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Tarzan</a>ként emlegeti a harmadik részben. Bár külsőleg is hasonlóak, az is szembetűnő, hogy mindketten szerető szülők nélkül nőttek fel, és nehezen fejezik ki magukat. Viszont a szeretett nőért bármire hajlandóak. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">A regény főszereplője, Ophelia egy tetovált boszorkány. A második rész végén, amikor két barátnőjével sétál a kórház folyosóján, szóba is kerül a <a href="https://www.imdb.com/title/tt0107120/?ref_=nv_sr_srsg_0" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Hocus Pocus</a> című film. Ki tudja? Hátha Ophelianak és barátnőinek is ilyen szoros lesz a kapcsolata...</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">A Disney filmek és a regényeim közti tréfás hasonlóságok összegzésének a végére értem. Természetesen egyik könyvet sem lehet egy az egyben megfeleltetni a felsorolt filmnek, de azért remélem, jól szórakoztatok. Ha olvastad a regényeim valamelyikét (vagy mindegyikét), és eszedbe jutnak további hasonlóságok, írd meg kommentben! Köszi. :)</div>
<div class="yj6qo"></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2023%2F01%2F08%2Faurora_disney_vilaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2023%2F01%2F08%2Faurora_disney_vilaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2023%2F01%2F08%2Faurora_disney_vilaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Aurora Disney világa"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2023/01/08/aurora_disney_vilaga#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/18020716" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20230107_132445790.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2022/12/29/evertekelo_702
Évértékelő
2022-12-29T18:45:26+01:00
2022-12-29T18:45:26+01:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;"><span>Annyira sok minden történt ebben az évben, és még mindig pörögnek az események, hogy nemrég jutott eszembe, itt az ideje évértékelést írni. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20221215_230141402.jpg" alt="polish_20221215_230141402.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Azok mellett, amiket <a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/12/23/tiz_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak" target="_blank" rel="noopener noreferrer">tavaly</a> és <a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/12/23/tizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak" target="_blank" rel="noopener noreferrer">tavalyelőtt</a> elmondtam, nem sok újdonsággal tudok szolgálni, de azért változott kicsit a helyzet, vagy talán én változtam, mindenki döntse el maga. Ezekről a pozitív váltásokról és változásokról fog szólni ez a rövidke cikk.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Kész a leltár:</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>1. Wattpad kipróbálva</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Eleinte ódzkodtam ettől a felülettől, és még most is van pár olyan jellemzője, amitől a hideg futkos a hátamon (pl. nehéz rajta bármit is megtalálni), de úgy gondolom, marketing téren még mindig az "ingyen" olvasható, interaktív regények azok, amik a legtöbb olvasót megmozgatják. Azért tettem idézőjelbe az ingyen szót, mivel az olvasó az idejével fizet érte, amiért nagyon hálás vagyok. Úgyhogy ez a felület mindenképp izgalmas és kipróbálásra érdemes. </div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20221219_195802.jpg" alt="img_20221219_195802.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="348" height="187" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: center;">A Bűvölet és apró mocskos gyilkosságok, mielőtt letöröltem volna Wattpadról.</div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>2. Új műfaj a láthatáron</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Nem, nem mondtam le örökre a fantasyról, viszont a krimi mindig is érdekelt, így most sikerült összevegyíteni a két műfajt, és létrehozni valami izgalmasat. A családban mindig a nagymamám olvasott krimiket, én pedig úgy tanultam meg olvasni, hogy könyvesboltosat játszottunk. Ő mindig otthon hagyta a szemüvegét, nekem meg el kellett olvasnom a fülszöveget. Szóval gyakorlatilag krimiken nőttem fel, rajtuk tanultam meg olvasni, és érdekes módon ez visszaköszönt most az életemben. Nagyon izgalmas, de azért néha gyomorforgató is, amikor az ember a különböző mérgek hatásairól, vagy a holtak bomlási üteméről kutat az interneten. Nem túl karácsonyi téma, mindenesetre kihívást jelent, és valami új és izgi, amit kipróbáltam idén. Neked is megéri új műfajokat felfedezni és kipróbálni.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20221127_135556.jpg" alt="img_20221127_135556.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="318" height="238" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: center;">Én A tűzrókával és A megtörhetetlen átokkal a Libriben</div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>3. Könyvek elengedve</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Mindig jelentőségteljes mozzanat egy író számára a könyvesboltokban látni a művét, akárcsak az, hogy idegenek (tehát nem apu, anyu, jóbarát, kolléga) olvassák. De mint egy idő után a gyereked kezét, a könyvedet is el kell engedned. Nincs ráhatásod arra, hogy az olvasók mit gondolnak, szeretik/nem szeretik a regényt. Nekem idő volt ezt megtanulni, mert úgy akartam, hogy annyira szeressék a könyveimet, mint én írni szerettem őket. De ez nem így megy! Sok múlik azon, az adott ember mennyire a célközönség része, éppen milyen hangulatban kapja el a regény, milyen szempontok szerint értékel stb. Én is kevésbé lettem feszült, amint elengedtem a könyveim sorsát, és megtanultam ugyanúgy örülni egy-egy negatívabb hangvételű értékelésnek is, mint a pozitívnak. Elvégre valaki vette a fáradságot, leült, elolvasta, értékelte, az idejét szánta rá, és ennél nincs nagyobb ajándék. Szóval <em>let it snow...</em> Mármint<em> let it go...</em></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>4. Jó megosztó lenni</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Ehhez a témához kapcsolódva egyre inkább élvezem, ha megosztom az embereket. Ha valaki vagy nagyon gyűlöli, vagy imádja ugyanazon karakteremet. Vagy ha imádják vagy utálják, hogy pörgős a sztorim. Nincs tökéletes könyv, és több bloggerrel beszélgetve rájöttem: gyanús, ha valami 100%os, vagy ahhoz közeli. Hogy a gyanús mit jelent pontosan, kérdezzétek őket. Mindenesetre értem, mire gondolnak. Tehát jó megosztó lenni! Már csak magamból kiindulva, nálam nagyon kevés a "hűha" könyv, amitől eldobom az agyam és csak pörög. De ha egy könyv kellően kikapcsol, jól meg van írva, szórakoztat, és nem igazán tudok kötekedni (ami amúgy nem is célom), akkor miért ne adnék rá 5 csillagot? Ilyenből meg van egy csomó. És olyan könyv is volt, amit többször is a falhoz vágtam, nem is tudtam 3 csillagnál többet adni rá, mivel nem értettem, hogy lehetnek ilyenek a szereplők... De még hetekkel ezután is foglalkoztatott. Szóval jó megosztónak lenni. Mert ez azt jelenti, érdekli az embereket a regény, hat rájuk, szeressék vagy utálják.<em> It's good to be bad</em>... De csak bizonyos körülmények között, és bizonyos mértékig. A katasztrófaturizmus kerülendő. Ha mindenki utálná a könyveimet, komolyan elgondolkodnék azon, hogy érdemes-e írni őket.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/img_20221205_093258.jpg" alt="img_20221205_093258.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="300" height="225" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: center;">Én a könyveimmel és a doktori disszertációmmal</div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>5. Mutasd magad!</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Bárhogy és bármi van, az emberek szeretik tudni, mi történik a másikkal. Ezért is kapnak sok-sok <em>like</em>ot azok a képek, amin az író+könyv szerepel, és nem csak a könyv maga. Igyekeztem eddig a posztjaimat főként a könyveimre redukálni, és jelenleg nyílok csak ki, és talán többet mutatok magamból (más kérdés, ezt értik vagy értékelik-e az olvasók). Ugyanis nem tartom magam különösképpen érdekesnek, szemben a könyveimmel. De azért sikerült pár személyes hangvételű posztot írni. Mivel ebben az évben doktoráltam, ezért volt 1-2 poszt is ezzel kapcsolatban, de voltam étteremben, volt nálam <a href="https://booktime26.blogspot.com/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Booktime</a> Edina nyaralni, és ezeket is a nagyérdemű elé tártam, akárcsak a verseimet, amik kevésbé pozitív hangulatúak. Úgyhogy: mutasd magad!</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1672247526976.jpg" alt="1672247526976.jpg" class="imgnotext picomat-image" width="344" height="288" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1672247509481.jpeg" alt="1672247509481.jpeg" class="imgnotext picomat-image" width="321" height="241" /></p>
<p style="text-align: center;">Booktime Edinával étteremben és a Balaton partján</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"><strong>6. Támogass másokat!</strong></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Ez az év fontos barátságokat szült, míg más barátságok elmélyültek. Nagy örömömre szolgált, hogy Booktime Edinát vendégül láttam Budapesten, mivel nagyon sokat segít nekem a marketing terén, így ez volt a minimum, hogy nálam nyaralt. Meghatározó volt a két hét, amit itt töltött. Emellett kaptam a Könyvhéten egy meglepetésvendéget: Emesét, akivel a távolság miatt "csak" netes barátok lehettünk előtte, és aki a <a href="https://www.xn--falakmgtt-57ab.com/blog/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Falakmögött</a> blogot vezeti. Emellett több magyar írónővel is cseréltem könyvet, voltam a könyvbemutatóikon, vagy együtt dedikáltam velük. Nagy örömömre szolgált, hogy megismertem Sáfrán Juditot és Maróti Gabit, akikkel <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xXyujxZRhhs" target="_blank" rel="noopener noreferrer">két közös könyvbemutatónk</a> is volt. Szóval a barátságok mindig aranyat érnek, a szakmai kapcsolatok nagyon fontosak. Nemcsak azért, mert tanulunk egymástól, hanem azért is, mert hasonló az érdeklődésünk, óhatatlan, hogy barátságok alakulnak.</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1672247169531.jpeg" alt="1672247169531.jpeg" class="imgnotext picomat-image" width="401" height="301" /></p>
<p style="text-align: center;">Emesével a Könyvhéten</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1672246885529.jpeg" alt="1672246885529.jpeg" class="imgnotext picomat-image" width="440" height="330" /></p>
<p style="text-align: center;">Sáfrán Judittal, Maróti Gabival és Turóczi Patríciával (balról jobbra)</p>
</div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Ez az év számomra kész érzelmi hullámvasút volt. Voltak nagyon sötét és nagyok felemelő pillanatok. Idén szilveszterig adtam magamnak haladékot, hogy eldöntsem: akarom én ezt? Megéri? Hiszen sokkal nyugodtabb és lazább lenne elengedni az írást, kényelmesen hátradőlni és nem csinálni semmit. Már az egyik irányba hevesen dől a mérleg nyelve, hogy melyikbe, nem árulom el, jövőre kiderül. Különben is, szilveszterig van még idő...<span> </span><img data-emoji="⏳" class="an1" alt="⏳" aria-label="⏳" src="https://fonts.gstatic.com/s/e/notoemoji/15.0/23f3/72.png" loading="lazy" width="16" height="16" /></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1672247069116.jpeg" alt="1672247069116.jpeg" class="imgnotext picomat-image" width="452" height="339" /></p>
<p style="text-align: center;">Edinával és Judittal a Laser Parkban egy fárasztó laserharc után (balról jobbra)</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/322019075_4192291587561118_150465742576246872_n.jpg" alt="322019075_4192291587561118_150465742576246872_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="386" height="519" /></p>
<p style="text-align: center;">Buótyik Dorinával dedikálunk a Könyvhéten</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/1672246967726.jpeg" alt="1672246967726.jpeg" class="imgnotext picomat-image" width="398" height="224" /></p>
</div>
<div dir="auto" style="text-align: center;">Bogár Erikával dedikálunk a Könyvfesztiválon</div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: justify;">Nem adhatok kész receptet, hogy ezt és ezt csinálod, és tutira elismert író leszel. Ha tudnám, én is biztos használnám ezt a fortélyt. Egyet mondhatok, ha komolyan gondolod, írj! A többi meg jön magától. Csak ne add fel!</div>
<div dir="auto" style="text-align: center;"></div>
<div dir="auto" style="text-align: center;">Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet! </div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2022%2F12%2F29%2Fevertekelo_702%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2022%2F12%2F29%2Fevertekelo_702%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2022%2F12%2F29%2Fevertekelo_702%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Évértékelő"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2022/12/29/evertekelo_702#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/18012358" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/polish_20221215_230141402.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/12/23/tiz_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak
Tíz jó tanács Karácsonyra kezdő íróknak
2021-12-23T16:11:11+01:00
2021-12-23T16:11:11+01:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Azt kell mondanom, elég kemény évet zárok. Összesen három regényem jelent meg idén, ezek közül kettő nagyjából egy időben, még tavasszal, a legutóbbi pedig nemrég, novemberben. Elfáradtam, kell a pihenés, amit most két ünnep közére terveztem be. Muszáj rápihennem a jövő évre, mert a 2022-es terveim sem kisebbek az ideieknél. <strong>Egy évvel öregebb, talán bölcsebb is lettem, mindenesetre hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem. Ahogy tavaly <a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/12/23/tizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt</a>, most is összeszedem őket, és csokorba kötve átnyújtom most neked, kedves írónak, kollégának.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/pixabay2.jpg" alt="pixabay2.jpg" class="imgnotext" width="484" height="693" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Pixabay</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>1. Barátkozz! Légy nyitott!</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/12/23/tizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A tavalyi évi összegzésemben</a> </strong>is megemlítettem, mennyire fontos a közösségépítés. Az idei évem egyik nagy tanulsága, és egyben legjobb dolga, hogy<strong> számos barátra tettem szert, amióta „író” lettem</strong>. Vannak, akikkel tudok személyesen is találkozni, de sokan külföldön élnek, mégis heti vagy akár napi kapcsolatban vagyok velük. És igen, vannak köztük más írók, de olvasók is, akikkel így ismerkedtem meg. Félreértés ne essék, nem azért barátkozok, hogy aztán rásózzam a könyvem az aktuális kiszemeltemre. Sajnos találkoztam ilyennel, aki érezhetően azért írt rám, mert amúgy érdekli a könyvem, de neki is van egy… Onnantól kezdve meg csak az ő könyve volt a téma. <strong>De hidd el, minden negatívum ellenére megéri nyitnod új emberek felé.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>2. Fogadd el a segítséget, dolgozz össze másokkal!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Sokszor nehéz elfogadni a segítséget, és ez nálam nem holmi írói önérzetességből fakad, hanem abból, hogy szeretném meghálálni, ha valaki segít nekem. Attól félek, nem sikerül kellő mértékben kompenzálni (holott sokszor nem is várják el, mert elég csak egy köszönöm). Nekem az év egyik, ha nem a legnagyobb ajándéka az volt, hogy együtt dolgozhattam Lukács Edinával a <a href="https://www.facebook.com/Booktime-844267415947289" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Booktime</a> bloggerével, akit a <a href="https://www.facebook.com/hazairok" target="_blank" rel="noopener noreferrer">HazaÍrókt</a>ól is ismerhettek, de ott van instán, molyon, face-en, tik-tokon és még nem is tudom, hol. <strong>Azt kívánom, minden írónak legyen egy Edinája!</strong> Legyen valaki, aki segít neki.</p>
<p style="text-align: justify;">Mivel kemény év van mögöttem, sok pozitív, de negatív dolog is ért. Bevallom, <strong>megfordult a fejemben, hogy más hobbi után kéne nézni. De akkor eszembe jutott, mennyit segített nekem Edina, akárcsak a férjem. Ha feladnám, azzal az ő munkájukat is tönkretenném.</strong> Ezért újraterveztem, és a feladás helyett a kitartás lámpa villant fel a fejemben. Úgyhogy, ha neked is felajánlanak segítséget, legyen az bármilyen kicsi vagy éppen jelentős, ne hezitálj! Fogadd csak el! De ez nem azt jelenti, hogy majd más végzi el helyetted a munkát. Neked is ugyanúgy dolgoznod kell, és aktívnak kell lenned, mint eddig. </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>3. Ha nem 5 csillag, az még nem a világ vége!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha már a negatív dolgok szóba kerültek, ennek a szakmának az egyik legnagyobb kihívása emelt fővel fogadni a kritikát. Mert bárhogy is van, akkor is a szerelemgyerekünkről, a könyvről mondanak ítéletet. De ez ezzel jár. Kezdetben úgy voltam vele, ha nem öt csillagot kapok a regényemre, eláshatom magam, ez engem is minősít, rossz író vagyok, és fel kellene adnom. Pedig ez nem így van! Az ember változik, már sok dolgot én sem úgy csinálnék, ahogy korábban. Nem mentegetőzni akarok. Hiszek abban, hogy mindennek megvan a miértje. Tény, hogy megismertem a kritikák által a regényem gyenge pontjait, fáj belátni, de így van, bár egykor annak láttam, nem tökéletes. Olyanokkal is beszélgettem (az egyes pontra visszatérve), akik nem estek hasra a regényemtől. Így is <strong>sok hasznos hozzászólást, meglátást és beszélgetést tudhatok magaménak. Szóval, akik esetleg nincsenek elájulva a regényedtől, attól még szerethetik</strong>, <strong>hathat rájuk.</strong> Attól még nem az ellenségeid, hanem meglátásaikkal sokkal inkább a segítőid.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>4. Ne félj több szakembert „kipróbálni”!</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha nem vagy elégedett, nem szabad leragadni egyetlen kiadónál, szerkesztőnél, borítótervezőnél, tördelőnél, illusztrátornál stb sem.</strong> Főleg akkor nem, ha te finanszírozod a saját regényed megjelenését (más esetben ugye más dönt erről). Az a lényeg, hogy olyan munkát adj ki a kezeid közül, amire büszke lehetsz, és nem csak a megjelenés napján, hanem később is.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>5. Tanulj!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A negyedik pontban elmondottak nem csak a szakemberekre, hanem saját magadra is vonatkoznak. Mondják, az élet holtig tartó tanulás, akárcsak az írás. <strong>Én hiszem azt, hogy nincs tökéletes könyv, mivel az olvasók is különböznek egymástól. Ami valakinek nagyon tetszik, az a másiknak lehet, hogy kevésbé. De abban is hiszek, hogy minden könyvnek megvan az olvasóközönsége, akinek szól.</strong> A mai világban pedig a kritika és a kommentek az életünk részét képezik. <strong>De attól még tanulni lehet.</strong> Járj el írástechnikai tanfolyamokra, csoportokba, olvass könyveket, cikkeket erről! Figyeld meg, mások hogy csinálják! Fejleszd magad! Akár az is jó ötlet, ha kipróbálod magad olyan stílusban, műfajban, elbeszélő típusban, amit még nem használtál. Ki tudja? Lehet, hogy pozitívan sül el.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/pixabay.jpg" alt="pixabay.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="545" height="363" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>6. Ajándékozz!</strong><strong></strong></p>
<p style="text-align: justify;">Sajnos mostanában elszaporodtak az illegális letöltések. Erről én is írtam már, amit <a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/03/26/_de_hiszen_olyan_dragak_a_konyvek_gondolatok_az_illegalis_letoltesekrol" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>ide kattintva</strong></a> olvashatsz. De most nem erről beszélnék. <strong>Vannak alkalmak, mint például most, a karácsony, amikor van apropója annak, hogy ingyen letölthetővé tedd a könyved.</strong> Ezzel is csak olvasókat gyűjtesz. Akinek tetszik, vagy aki csak nyomtatott könyveket olvas, de teszem azt, beleolvas kíváncsiságból, az úgyis megveszi. Nekem ilyen alkalom a születésnapomon volt, illetve nemrég októberben.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha ingyen nem akarod odaadni, kicsit meg is lehet dolgoztatni az olvasókat.</strong> Az utóbbi alkalommal egy „szabaduló játékot” terveztünk Edinával (köszönet érte), aminek a lényege az volt, hogy a regényben előforduló egyik szereplőnek, a Szfinxnek a találós kérdéseire kellett válaszolniuk, mire kiszabadult egy karakter. Öt kérdés volt összesen (nem érdemes túlzásokba esni), mindegyik után kiszabadult egy szereplő. Aki a főszereplőt is kiszabadította, azt megajándékoztam egy ingyen e-könyvvel, és a résztvevők közt kisorsoltunk egy nyomtatott példányt. De nem muszáj felhasználni ezt az ötletet, ötletelj te is! Formáld a játékot a saját szájízed szerint, és a saját könyvedre!</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>7. Írj interaktívot!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha úgy vesszük, egész évben ajándékozok, mivel az olvasóimmal közösen írunk egy-egy történetet, amit a <strong><a href="https://auroratortenetei.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">blogomon</a></strong> olvashatnak. Hogy mi is az interaktív történet, <a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/11/27/hogyan_irjunk_interaktiv_tortenetet" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>ide kattintva</strong></a> elolvashatod. Különben csak annyit mondanék róla, hogy <strong>nekem talán ez a módszer vonzotta be a legtöbb olvasót.</strong> Úgy élvezem, amikor kiakadnak, ha függővéget írok, vagy amikor együtt izgulunk a szereplőinkért, vagy amikor az újabb részeket követelik. <strong>Ezzel nem csak egy új dolgot próbálhatsz ki, de ezáltal jobban megismerhetnek az olvasók. Eldönthetik, hogy ez az író az én emberem-e vagy sem. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>8. Olvass!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez már a <a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/12/23/tizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>tavalyi cikkben</strong></a> is elhangzott, és <strong>örök érvényű igazság! Az író nemcsak ír, hanem olvas is.</strong> Kicsit képmutatónak érzem magam, mivel az utóbbi időben mindenre volt időm, csak olvasni nem, de ettől még fontosnak tartom. Nemcsak tanulsz és fejlődsz tőle, hanem megtudod, mi forog a köztudatban, segíted a többi szerzőt azzal, hogy megvásárolod a könyvét, véleményt formálsz róla különféle felületeken, és ezáltal az olvasóiddal, és más emberekkel párbeszédet kezdeményezel.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>9. Ne add fel!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Számomra az „írói lét” olyan, akárcsak egy hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. De azt hiszem, meg kell tapasztalni ahhoz, hogy fejlődjünk. És szerintem ez is egy olyan szakma, amit csak kellő alázattal lehet csinálni. Hinni ugyan kell a könyvedben, sőt! Kötelező! Mert ha te nem hiszel benne, ki fog? De attól még tudnod kell, hogy vannak rajtad kívül más írók, más nagyszerű könyvek. És nem biztos, hogy mindenki ugyanolyan imádattal fogja olvasni a könyved, mint amivel te írtad. Tartsd tiszteletben mások véleményét. Számomra nincs annál kiábrándítóbb, ha egy író kötekedik, mert kritikát kap, vagy ne adj isten megsértődik. <strong>Ahogy neked jogod van ahhoz, hogy írj, másoknak is joga van ahhoz, hogy véleményt formáljon a művedről.</strong> Szerintem az sokkal rosszabb, ha nincs érdeklődés, és senki nem olvassa a regényed, mint hogyha megfogalmazzák a negatív gondolataikat a pozitívak mellett. A lényeg, hogy ne tántorítson el! <strong>Ha ez az utad, járnod kell, nincs mese. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>10. Írj!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez igencsak fontos része a dolognak, ugyanakkor néha én is elkedvetlenedem. Ahogy másnak is, nekem is van rossz napom, és bevallom, sokszor segít, ha leülök és írok. Persze<strong> a "kutyaharapást szőrével" tipikus esete, ha éppen a feladást fontolgatom, és ahhoz, hogy helyrebillenjek, írni kezdek.</strong> De pont ez a lendület az, ami továbbvisz.</p>
<p style="text-align: justify;">Ha éppen rossz a kedved, írd ki magadból! Állíts fel egy rendszert! Nem muszáj minden nap írni, de azért valamilyen rendszeresség sosem árt az ember életében, hogy azt érezze, halad a munkája. Ha pedig éppen írói válságban vagy, ne erőltesd! Csinálj mást! Olvass mondjuk, vagy menj el edzeni, esetleg találkozz a barátaiddal, és <strong>ha legközelebb az írásra gondolsz, lehet hogy fülig érő szájjal fogsz leülni a géped elé, hogy csak úgy csattog majd a klaviatúra.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ezekkel a gondolatokkal kívánok Békés Boldog Karácsonyi Ünnepeket, és teljesülő álmokban, sikerekben gazdag Boldog Új Évet!</strong></p>
<p style="text-align: right;">Aurora</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/sajat.jpg" alt="sajat.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="455" height="545" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F12%2F23%2Ftiz_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F12%2F23%2Ftiz_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F12%2F23%2Ftiz_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tíz jó tanács Karácsonyra kezdő íróknak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/12/23/tiz_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/16791568" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/pixabay2.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/11/27/hogyan_irjunk_interaktiv_tortenetet
Hogyan írjunk interaktív történetet?
2021-11-27T07:19:26+01:00
2021-11-27T07:19:26+01:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Mostanában több író is megkeresett azzal, hogy szívesen írna <strong>interaktív történet</strong>et, meséljek az <strong>interaktív történetalkotás</strong> menetéről. Ezért született meg a cikk ötlete, hátha hasznos lesz azoknak, akik ebbe a bizony sokszor kemény fába vágják fejszéjüket.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/storytelling-4203628_960_720.jpg" alt="storytelling-4203628_960_720.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi is az az interaktív történet?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A szó hagyományos értelmében olyan sztori, aminél az olvasó választhat adott nézőpontok/befejezések közül, hogy melyiket olvassa el. Tehát az író megírja az összes változatot, amik közül választani lehet (Lapozz az X. oldalra, ha ezt meg ezt a befejezést/nézőpontot akarod olvasni stb.). Bizonyos szempontból lusta embernek tartom magam, nem akartam több lehetséges végkimenetelt írni egyazon történethez, ezért <strong>nálam az interaktív történet annyit tesz, hogy</strong> van egy Facebook csoportom, ahová többnyire könyvszerető emberek kukkantanak be. <strong>Megszavaztatom az adott történet zsánerét, a főszereplők nevét, a kinézetüket, majd ez alapján megírom az első fejezetet.</strong> Nálam minden héten szerda az a nap, amikor fel szoktam tenni a blogomra az új fejezetet, csütörtökön pedig<strong> szavazást indítok, miként folytatódjon a történet</strong>. Hétfőig lehet szavazni, majd szerdán újra felkerül a következő fejezet és így tovább. Amint a végére érünk, felkérem az olvasókat, hogy küldjenek címötleteket. Azokat is meg szoktam szavaztatni, semmiről nem döntök önkényesen, elvégre ez nem az én, hanem a mi KÖZÖS történetünk. <strong>Az lesz a regény címe, ami a legtöbb szavazatot kapja, és ugyanez igaz a borítóra.</strong> Ilyenkor több változatot szoktam megadni, amik közül választani lehet. Tehát az interaktív történetemnél MINDEN az olvasók kezében van, kezdve a szerelmi szálak kibontakozásától, egyes szereplők haláláig. Ha mindezzel megvagyunk, nem zárom rá a fiókot közös munkánk gyümölcsére, hanem megjelentetem. Úgy gondolom, alapvető dolog, hogy a köszönetnyilvánításban minden szavazó nevét megemlítem, hiszen szavazatukkal hozzájártak a sztori alakulásához.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Hogy jött az interaktív történetírás ötlete?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Aki írással foglalkozik, az hamar szemben találja magát azzal, hogy nem elég, ha írsz, el is kell tudni adnod magad (vagy legalábbis a könyved). Ehhez pedig legalább egy közösségi média platformon jelen kéne lenni, de persze minél többön vagy aktív, annál jobb. Jó kislány módjára én is létrehoztam egy oldalt és egy csoportot, majd azon gondolkodtam, hogy mi a jó istent kezdhetnék a csoporttal. Mert az oldalra még elmegy, ha arról posztolok, hogy itt és ott akciós a könyvem, de egy csoportot jó lenne megmozgatni. A zenészeknek, festőknek véleményem szerint könnyebb dolguk van ilyen téren, hiszen ha kitesznek egy képet, az megjelenik, nem kell megnyitni, mindenki el tudja dönteni, hogy tetszik-e vagy sem (más kérdés, hogy mennyire hajlandók megvásárolni). Vagy az előbbi esetben lehet koncerteket hirdetni, új videót, albumot, dalt stb. lehet feltenni a csoportba. De egy író mit csinál? Készítsek arról videót, hogy öt órán keresztül írok? Nálunk az alkotás folyamata nem közösségi tevékenység. Ezért gondoltam arra, mi lenne, ha novellákat osztanék meg. Cikkekkel, novellákkal, könyvajánlókkal kezdtem. Aztán jött a nagy ötlet. <strong>Miért is ne lehetne közösségi tevékenységet varázsolni az írásból? Itt villant be az interaktív sztori ötlete.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/writer1_1.jpg" alt="writer1_1.jpg" class="imgnotext" width="415" height="415" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: DeviantArt</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi a legélvezetesebb az interaktív történetek írásában?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez persze mindenkinél eltérő. De nekem az, hogy együtt hozunk létre valamit. Amikor az olvasókkal együtt aggódhatok a szereplőkért hétről hétre, amikor megkapom a visszajelzéseket, esetleg ötleteket arról, hogy ők hogyan folytatnák a sztorit, az felülmúlhatatlan érzés. Visszagondolva, talán rosszul is elsülhetett volna, amennyiben nincs érdeklődés. Valahogy fel sem merült bennem, hogy ilyen megtörténhet. Ezért nagyon hálás vagyok, hiszen úgy érzem, egyre többen követik hétről hétre a történetet és a szavazást, egyre többen mernek kommentben véleményt mondani, és igen, akár negatív véleményt is. Azt is elmesélik, ha nem értenek egyet valamivel. <strong>Szóval a legizgalmasabb, hogy ez egy közös történet, amin rajta van mindannyiunk keze nyoma.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Nem bunda a szavazás?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Nemrég találkoztam egyik gyerekkori barátnőmmel. Az első interaktív történetemet valamelyest végigkövette, és megkérdezte, hogy mennyire nyúlhatok bele én mint író a szavazásba. Azt feleltem, hogy (mint adminnak) bizonyos mértékig egy mederben kell tartanom a dolgokat. Nem kérdezhetem meg például, hogy milyen történetet szeretnétek, hogy írjak, mivel ahányan vannak, annyi történetet mondanának. Ahogy azt sem, milyen bolygókra utazzanak szereplőink, amikor mondjuk történelmi korban játszódik a regény, és szó sincs bolygóközi kalandokról. <strong>Szeretek merész lenni, bízok az olvasókban, és szívesen a kezükbe adom egy-egy szereplő életét, akár azt is, hogy <em>happy end</em> legyen-e a történet vége.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanez a barátnőm felvetette, hogy hát a szavazásoknál nem az van, hogy az első megoldásra szavaznak legtöbben? A tapasztalatom szerint NEM. Ugyanis volt olyan alkalom, amikor az egyik kedves „trollom” és most már menedzserem (igen, Edina, rólad beszélek) adott hozzá egy lehetőséget. Természetesen az esetek többségében engedem, hogy az olvasók is hozzáadjanak válaszlehetőséget. Akkor Edina ötletét szavazták meg. Ezzel merőben más mederbe terelte az elképzeléseimet. Nem volt más hátra, beindult a GPS újratervezés funkciója, és ez alapján írtam meg a sztori végét.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Nem félünk a trolloktól?</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mivel úgy alakult, hogy a csoportban troll-tevékenységet folytatókhoz emberileg is elég közel kerültem, a válaszom határozott NEM.</strong> Örülök, hogy megszínesítik kommentjeikkel a szavazásokat. Bár az is tény, hogy troll-tevékenységnek esett áldozatául az előbb említett második interaktív történetem végkimenetele. Utólag nem bánom. Kicsit habos-babos <em>happy end</em>et terveztem neki, de a szavazás mindent átírt. Így a habos-babos dolog helyett egy nem szokványos <em>happy end </em>lett, és büszke vagyok rá, mivel ez jobban is illik a regény hangulatához, mint amit előzőleg terveztem.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/imagination-5153623_960_720.jpg" alt="imagination-5153623_960_720.jpg" class="imgnotext" width="328" height="464" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi a legrosszabb, ami megeshet az interaktív történetírás közben?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Bár most lehet, azt hiszed, hogy az olvasók trollkodását mondom, nem ez nyert. <strong>A legnehezebb dolog az időhiány.</strong> Már olyannyira része az interaktív történetírás az életemnek, mint az, hogy felkelek és munkába megyek. Csütörtökön indítom a szavazást, ami hétfőig tart, szerdán már kint is van az új rész. Gyakorlatilag két napom van egy-egy fejezet megírására és helyrepofozására. Bevallom, szoktam kicsit csalni. Ha vannak részek, amiket nem érint a szavazás, azokat a hétvégén megírom, és csak utólag írom hozzá azokat a részeket, amiket érint. De van, hogy hétfőig hozzá se tudok szagolni a következő fejezethez, mert olyan szoros az állás. És ugye nekem is van munkám, családom, éppen megjelenésben lévő, vagy már megjelent könyvem, amikkel szintén foglalkozni kell. Nem panaszkodom. <strong>Én állítottam fel ezt a rendszert, ami azért jó, mert így legalább haladok a történetekkel. Durván másfél év alatt ez a harmadik interaktív történetem.</strong> Kettő már megjelent. Viszont ez azt is jelenti, hogy nincs pihenés. Úgy gondolom, a legrosszabb, ami történhet, ha nem készülök el időben. Az olvasók várják, én pedig úgymond csalódást okozok nekik, ha nem készülök el vele. Erre még nem volt példa.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kinek ajánlom az interaktív történetírást?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ahogy én csinálom, nagyjából senkinek. :) Mert tényleg időigényes, néha idegőrlő, és melós feladat (persze maga az írás is az). Nehéz kivitelezni egyéb elfoglaltságaink mellett úgy, hogy tényleg jó és élvezetes legyen, és ne üljünk pánikban a monitor fölött, azon kattogva, hogy nincs semmi ötlet, de mindjárt itt a határidő, sietni kell. Az írás akkor jó, ha nem kényszer, hanem örömteli dolog. Tehát azoknak nem ajánlom, akik alapból nehezen veszik rá magukat, hogy nekifogjanak egy-egy fejezetnek, vagy nehezen adják ki kezükből a művet, mielőtt ezredjére is átolvasták, átírták és átgondolták volna. Ahogy azoknak sem ajánlom, akik nem szeretik, ha mások beleszólnak abba, hogy mit írnak. Mert ugye ez a te műved, de mégse. Óhatatlan, hogy legyen két vagy több válaszlehetőség, amit szavazásra bocsátasz és titkon drukkolsz az egyiknek, hogy az nyerjen. Nálam legalábbis majdnem minden esetben így van. Kevés az az alkalom, amikor úgy érzem, tök mindegy, melyik lehetőség nyer. <strong>Ha viszont nem az nyer, amit te szerettél volna, mély levegőt kell venni, és úgy formálni a sztorit, ahogyan az olvasók akarják. Nincs mese, ettől interaktív az interaktív történet.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Végezetül megjegyezném, hogy ez csak egy ötlet, amit szabadon felhasználhatsz, átalakíthatsz, a szájízedre formálhatsz. Nem nálam van a bölcsek köve, nem feltétlen kell mindent úgy csinálnod, ahogy én. Kedvedre alakíthatod a szabályokat. A lényeg, hogy jól érezze magát közben író és olvasó. Ha interaktív történetbe akarsz kezdeni, akkor hajrá! Nekem az írással kapcsolatos élményeim egyik legjobbika lett.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Itt olvashatjátok első interaktív történetemet: <strong><a href="https://olvasnimeno.hu/konyvek/a-hatalom-kove" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A hatalom köve</a> </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Itt olvashatjátok második interaktív történetemet: <a href="https://dibook.hu/konyv/az-istenek-jateka" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Az istenek játéka</strong></a> </p>
<p style="text-align: justify;">Jelenleg futó interaktív történetemet itt találjátok: <strong><a href="https://auroratortenetei.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">az Aurora történetei blogon</a></strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> <strong>Te mit gondolsz erről a témáról? Olvastál vagy írtál már valaha interaktív történetet? Mik a tapasztalataid? Szívesen a kezedbe vennél egy ilyen sztorit? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Írd meg kommentben a véleményed! </strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F11%2F27%2Fhogyan_irjunk_interaktiv_tortenetet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F11%2F27%2Fhogyan_irjunk_interaktiv_tortenetet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F11%2F27%2Fhogyan_irjunk_interaktiv_tortenetet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hogyan írjunk interaktív történetet?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/11/27/hogyan_irjunk_interaktiv_tortenetet#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/16766270" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/storytelling-4203628_960_720.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/06/30/tevhitek_es_valosag_az_irokkal_kapcsolatban
Tévhitek és valóság az írókkal kapcsolatban
2021-06-30T08:37:36+02:00
2021-06-30T08:37:36+02:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/expvs_real_1.jpg" alt="expvs_real_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="387" height="432" /></p>
<p style="text-align: center;">kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ebben a cikkben összeszedek pár gondolatot arról, mit tapasztaltam, miként gondolnak az emberek a mai írókra. Természetesen a teljesség igénye nélkül járok körbe három főbb témát egyszerű halandó/írópalánta szemszögből.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>Az író ír.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;">Igen, az íróknak valóban ez az egyik fő tulajdonsága, hogy ír. <strong>De emellett még egy csomó más dologban ki kell képeznie magát.</strong> Kompetensnek kell lennie többek között a könyvei eladásában, hiszen az addig rendben van, hogy létrehoztál valamit, azt el is kell tudnod adni. Amikor írni kezdtem, én is úgy gondoltam, milyen jó dolog ez; írsz, ezért fizetnek. Ez a valóságban nem teljesen így működik. Sőt! Sok esetben te fizetsz, hogy megjelenjen a regényed, de erről majd később. Szóval térjünk vissza oda, hogy kész a regényed, ott van a polcokon. Nagyon büszke vagy rá, hogy a kezedben tarthatod. Aztán rájössz, hogy ezt a regényt el is kell tudni adni. Legnagyobb megdöbbenésemre ez az általános trend; tehát a hagyományos kiadásnál is így megy. Beszélgettem néhány kollégával, akinek hagyományos kiadásban jelent meg a regénye, vagyis a kiadó állta annak minden felmerülő költségét. Legnagyobb döbbenetemre a megjelenés után a kiadó elengedte írója kezét. Vagyis nem reklámozta az adott könyvet, a marketingre semmit nem fordított. Számomra ez azért érthetetlen, mivel az író helyett a kiadó pénze áll benne, övé a nyereség nagy része, ahogy a bukást is ő szenvedi el. Bizonyára nem minden hagyományos kiadónál van így, mindenesetre értetlenül állok ez előtt a jelenség előtt. Vagy az is előfordulhat, hogy annyi nyereségük van a külföldi könyvek megjelentetéséből, hogy egy magyar író vesztesége már nem számít? De még ha így is van, mindannyian pénzből élünk. <strong>Legyél író vagy kiadó, aki ezt finanszírozza, nem elég előállítani a „terméket”, meg is kell találni annak célközönségét.</strong></p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/iro_ir.jpg" alt="iro_ir.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="392" height="262" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Ebből az egészből az következik, ha író vagy, egyben marketing-szakembernek is lenned kell, pedig az egy külön szakma! <strong>Senki nem fogja a kezedet és terelget maga előtt az úton! Csináld magad mozgalom van.</strong> Persze <strong>a mai világban már a lehetőségek tárháza nyílik meg előtted</strong>; egy-egy profil létrehozása közösségi média felületeken nélkülözhetetlen. Ugyanúgy nélkülözhetetlen a kommunikáció az olvasóiddal. Itt válik kényszerré egy erősen introvertált ember számára az egész. Mert ki kell állnod az emberek elé, és amellett, hogy persze a könyv van a fókuszban, neked mint anyjának/apjának/teremtőjének is ott kell lenned és valamilyen szinten jelen kell lenned. Emellett nem árt, ha értesz a netes felületekhez, képszerkesztő programokhoz, videóvágáshoz, esetleg van egy blogod/vlogod, amit rendszeresen vezetsz.</p>
<p style="text-align: justify;">Amúgy a közösségi médiafelületeknek is megvan a maga hátulütője. Az egyik leggyakrabban használt oldalon például sokszor azt látom, hogy <strong>megosztok egy posztot, van majdnem háromezer követőm, de csak egy-két embert érek el vele.</strong> Én nem vagyok túlzottan kompetens a számítógépes világban, úgyhogy csak mások bölcseleteit tudom most átadni. Állítólag ez azért van, hogy arra ösztönözzenek, reklámozd a posztodat, állíts be hirdetést az oldalon. Ez a hirdetés persze megy egy-két napig, vagy ameddig szeretnéd, azután az oldaladat még hátrébb rangsorolják, még kevesebb embert érsz el a posztjaiddal, hogy még többet hirdess, még többet költs reklámra. <strong>Ördögi kör! Tehát az internettel elviekben kitárult a világ, mégis magadba vagy zárva.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az önreklámozás, marketingtevékenység, akár egy-két valamit mutató kép megszerkesztése az oldaladra időigényes feladat. Volt, hogy azon kaptam magam, fél órája írok egy nyamvadt posztot, hogy tökéletes legyen. Ezt persze <strong>munkaidő után, párod és/vagy gyereked mellett csinálod, mert ugye megvan neked is a saját magánéleted</strong>. Hiszen annyit azért nem keresel az írással, hogy örökre becsapd magad mögött az ajtót a munkahelyeden. Ez pedig valóban kimerítő. Az is kimerítő, hogy az ember találjon arra időt, hogy írjon, hogy ezt a tevékenységet beillessze a napi rutinjába, de hát úgy van vele, hogy ezt legalább szereti, jó kedvvel csinálja. Ellenben a marketing, sokunk <em>kriptonitja</em>, már nem tartozik kedvenc elfoglaltságaink közé. Persze, mint minden más szakma, ez is tanulható. Vehetsz önfejlesztő könyveket, utánaolvashatsz, miként add el a könyveidet, konferenciára, tanfolyamra járhatsz. <strong>De ez mind-mind idő (és pénz), holott egy ideális világban neked mint írónak az lenne az egyedüli feladatod, hogy írj.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Számomra az egyik legnagyobb kihívás ebben a szerepben, hogy teljesen egyedül vagyok. Nincs segítségem, <strong>nem tudom, hogy amit csinálok a közösségi médiában, az jó-e egyáltalán, vagy teljesen tévúton járok.</strong> Hiszen a kiadótól sem várhatom, hogy megfelelő ellenszolgáltatás nélkül „nyomják” a könyvem, és talán nem is ez a dolguk. Szóval ezen a ponton <strong>hiányoznak az Amerikában oly divatos ügynökök/mentorok/szakemberek (ki hogy hívja őket), akiknek az a feladatuk, hogy egy írót felfuttassanak, ismertté tegyenek</strong> (jó, persze ezt sem gondolnám ingyen, de legalább lenne kihez fordulni).</p>
<p style="text-align: justify;">Felmerül a kérdés, hogy <strong>annyi író van! Nem elég az a pár, aki már alapból befutott?</strong> De igen, elég, ha jó neked egy dobozban élni. Ugyanis ahány ember, annyi történet. Mások vagyunk, még ha ugyanabban a zsánerben is írunk. A különböző látásmódok miatt külön történeteket alkotunk, ami lehet ugyanannyira értékes, mint azok regénye, akik milliós tételben nyomtatnak, esetleg befutott, külföldi írók.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ahogy jelenlegi korunkban mindennel így van, a tehetség egy dolog. Jó, ha van. A pénz és a kapcsolatok pedig a másik dolog. Kellenek.</strong> Ha nincs egyik vagy másik, esetleg egyik sem, lehetsz bármilyen tehetséges, ezerszer nehezebb dolgod lesz, mint azoknak, akiknél adottak a feltételek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><strong>Írsz? Hú de király! Akkor biztosan jó sokat keresel!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez a feltételezés alapból megmosolyogtat. Egyrészt <strong>furcsa, hogy az emberek elkezdenek vájkálni más emberek pénztárcájában. A havi kereset összege még mindig tabunak számít.</strong> Persze ez kultúránként eltérhet. Állítólag Amerikában, ahol ugye a fő hangsúly a bizniszen van, nem rökönyödnek meg, ha megkérdik, mennyi a fizetésed. De szerintem ez inkább egyfajta sztereotípia. Mindenesetre nálunk nem az az első kérdésed egy randin, vagy egy régi baráttal való találkozón, esetleg kollégák között, hogy „Te mennyit is keresel?”. Ha viszont író vagy, akkor <strong>az emberek szemrebbenés nélkül megkérdik, hogy „Visszajött-e már az a pénz, amit rááldoztál?”</strong> Hát itt a válaszom: NEM! De mi, írók nem is ezért csináljuk. Úgy szoktam mondani, hogy ugyanennyi pénzért elmehettem volna néhány hétre síelni Svájcba, és lett volna egy szép élményem, ennél nem több. Így legalább <strong>létrehoztam valami kézzelfoghatót, maradandót, amivel talán okozhatok pár kellemes órát másoknak is.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/money.jpg" alt="money.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="479" height="309" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha hagyományos kiadásban adod ki a könyved, azért nem gazdagszol meg belőle, mert a kiadó kapja a nyereség nagy részét. Ha pedig magánkiadásban, akár szerzői kiadásban gondolkozol, ott minden költséget te állsz.</strong> Persze a könyvkiadás jelentős részét a nyomdaköltség képviseli. Ha e-könyvben adsz ki, és fizeted a borítót, a szerkesztőt, a tördelőt és a kiadói költséget, akkor sincs sok esélyed arra, hogy nullszaldósra jöjj ki, mivel ahhoz nagyon sok könyvet kellene eladnod. Az e-könyvekért nem lehet annyi pénzt kérni, mint a nyomtatottakért, ez jogos. Bár így is sokan nehezményezik, hogy milyen drágák az e-könyvek. Hozzáteszem, nem sok idő kell ahhoz, hogy az e-könyvedet aztán egy illegális letöltőoldalon lásd viszont. Persze jó érzés látni, hogy több mint kétszáz ember tölti le épp, de abba már kevésbé jó belegondolni, hogy ebből neked nincs semmi hasznod. Mert ha ugyanez a kétszáz ember megvette volna…</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Szóval</strong> <strong>szerintem érdemes úgy tekinteni a könyvkiadásra, mint egy drága hobbira, ami vagy megtérül, vagy nem.</strong> Ha elmész Svájcba síelni, azt a pénzt, amit erre áldoztál, nem kapod vissza. Ugyanez a hozzáállásom a könyvekkel kapcsolatban; ha jön belőle vissza, annak örülünk, de ha nem, akkor sem szabad kétségbeesni.</p>
<p style="text-align: justify;">Az általános érvényű szabály erre is vonatkozik:<strong> pénzzel lehet csak pénzt csinálni</strong>. Tehát valamennyit áldoznod kell reklámra, recenziós példányra, nyereményjátékokra, a lehetőségektől függően kinek mire ahhoz, hogy megismerjék a könyvét.</p>
<p style="text-align: justify;">Csak egy példa az én esetemre: a férjemmel nemrég kiszámoltuk, ha az összes könyvemet sikerülne eladni, akkor körülbelül húszezer forint hasznom lenne rajta. De ez is a lehetetlen kategóriát képviseli, hiszen ugye ott a kiadói bevétel, vannak recenziós példányok, nyereményjátékok, vannak olyan rokonok, akik ajándékba kapnak könyveket és a többi. Szóval maradjunk annyiban, hogy <strong>attól, hogy írok, még nem fogok Dagobert bácsisat játszani és úszkálni a pénzben</strong>. Legalábbis egyszerű halandóként biztosan nem. Ha esetleg van több millió forintod arra, hogy a könyvkiadás mellett költs még reklámra, hirdetésekre, <em>showműsorokra</em>, bármire, ami épp szembejön, akkor persze nagyobb esélyed van arra, hogy a következő könyved sikerkönyv legyen. Persze akkor nem néhány száz nyomtatott példányról van szó, mint mondjuk az én esetemben, hanem több ezer példányban kell gondolkodnod, hiszen minél többet nyomtatsz, egy könyv nyomási költsége annál olcsóbb. Ugyanez igaz arra, ha már felfuttattad magad, és már a tizedik könyved jön ki. Addigra valószínűleg könnyebb dolgod lesz, mivel kialakul az olvasóköröd. De, hogy addig eljuss, elég rögös az út.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><strong>Írás: hírnév, siker, pénz, csillogás</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;">Persze! Vannak, akiknek igen, de az egyszerű halandóknak általában nem erről szól. Sokan úgy gondolják, ha te írsz, vagy VALAKI. Igen, ez így van. <strong>Ha írsz, akkor te ÍRÓ vagy.</strong> De ha emellett egyszerű halandó is, akkor nem fogsz sportkocsival furikázni a belvárosi luxuslakásodból, hogy aztán egy jól menő bárban ingyen itassanak, mert Te aztán VALAKI vagy. Tegyük hozzá, egy átlagos író szerintem nem is erre vágyik. <strong>Arra vágyik, hogy írjon, és az írásai alapján valamennyire elismerjék őt és a munkáját. És ha ez megvan, talán úgy érzi, van értelme annak, amit csinál.</strong> Ez a legnehezebb dolog az egészben, hogy továbbra is érezd, ott a helyed, ahol vagy! Ha mindenhonnan csak a negatívum és csalódás ér, hajlamos lehetsz feladni a dolgot és inkább elsíelni a könyvkiadásra szánt pénzt. Bevallom, nekem is sokszor eszembe jut, hogy inkább Svájcot és a síelést kellett volna választani az írás helyett. Ugyanis egyrészt nagy merészség kell ahhoz, hogy kiállj a nyilvánosság elé. Tök mindegy, hogy álnéven vagy a saját neveden írsz. Ahogy ahhoz is nagy elszántság kell, hogy az első néhány hónap utáni fogyásjelentéseket ne gyomorgörccsel nyisd meg a laptopodon. Már ebből is láthatod, hogy <strong>egy egyszerű halandó, aki mellesleg írással is foglalkozik, nagyon távol áll a „siker, pénz, csillogás” eszményétől</strong>. De elárulom, azért néha meglebbenti az embert az elismerés szele. Ugyanis mindezt nem feltétlenül vörös szőnyegben, rivaldafényben, díjakban és újságcikkekben lehet mérni. Sokat jelent nekem egy-egy Molyos értékelés, vagy egy-egy privát üzenet, amiben leírják, hogy milyen élményt kaptak a könyvemtől. Szóval összességében azt tapasztalom, hogy <strong>kis ország, kis író, kis pénz, kis hírnév és kis csillogás.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/lajk.jpg" alt="lajk.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="430" height="254" /></p>
<p style="text-align: center;">kép forráda: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Még nagyon a pályám elején tartok, úgyhogy még bármi megtörténhet. Azért azon a korszakomon már túl vagyok, hogy irreális elképzeléseim legyenek az egészről. Addig meg gyűjtöm a tapasztalatokat és az újabb tévhiteket az írókkal kapcsolatban. Hátha futja egy következő cikkre. :)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/vegere.jpg" alt="vegere.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p style="text-align: center;">kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Te mit gondolsz erről a témáról? Egyetértesz, nem értesz egyet? Más tapasztalataid vannak? Írd meg a véleményed kommentben!</strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F06%2F30%2Ftevhitek_es_valosag_az_irokkal_kapcsolatban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F06%2F30%2Ftevhitek_es_valosag_az_irokkal_kapcsolatban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F06%2F30%2Ftevhitek_es_valosag_az_irokkal_kapcsolatban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tévhitek és valóság az írókkal kapcsolatban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/06/30/tevhitek_es_valosag_az_irokkal_kapcsolatban#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/16524088" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/expvs_real_1.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/04/21/_csillagok_csillagok_mondjatok_el_gondolatok_a_konyvertekelesrol
„Csillagok, csillagok mondjátok el…” – gondolatok a könyvértékelésről
2021-04-21T07:29:09+02:00
2021-04-21T07:29:09+02:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Először magáról az értékelésről mint fogalomról osztom meg a gondolataimat. Ez egy újszerű műfaj, de a mai világunkhoz, tetszik vagy sem, hozzátartozik. Sajnos nem tanítják az iskolában, miként kell értékelést írni, ami szerintem nagy hiba. Ahogy az alapvető közlekedési ismereteket, bankolást, vagy egyéb olyan – amúgy felnőttként elkerülhetetlen, bár nem túlságosan szeretett –, mindennapi életünket jellemző ismereteket kötelezővé tenném az iskolában az évszámok és költők életrajzi adatainak bemagolása mellett/helyett, az értékelésírás oktatásával is így tennék. Ahelyett, hogy azt próbálnánk kikövetkeztetni egy-egy dolgozat keretein belül, hogy vajon mire gondolhatott az író/költő, amikor az a mű született, szerintem hasznosabb, ha a gyermek arról ír, hogy ő mit gondol egy-egy műről, miért fogta meg őt, mi tetszett benne, és mi az, ami nem.</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/csillagok_5_csillag.png" alt="csillagok_5_csillag.png" class="imgnotext open-in-modal" width="420" height="210" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Jelen világunkhoz a csillagozás/értékelésírás/véleményalkotás hozzátartozik, és bizony nem könnyű egy-egy termékről, szolgáltatásról, esetleg könyvről véleményt alkotni. Sőt! Általánosságban nem könnyű a mai világban véleményt alkotni. De erről majd később! Ez akkor ütött igazán szíven, amikor azt láttam, hogy mivel hosszas sorban állás után jutott valaki a pénztárhoz egy műszaki cikkeket áruló boltban, azért az ott vett mosógépet lecsillagozta, holott ez nem az adott műszaki cikket, mindinkább a boltot minősíti. De még más példákat is hozhatnék! Mindenesetre egyezzünk ki abban, hogy bár könnyűnek tűnik, nem egyszerű értékelést írni. A továbbiakban könyvek értékeléséről lesz szó írói és olvasói szemmel. Nézzük az előbbit!</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>Íróként</strong></span></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/csillagok_iro.jpg" alt="csillagok_iro.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="474" height="288" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Íróként nem egyszerű feladat értékeléseket fogadni, olvasni a könyvünkről. Azt már <a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/12/23/tizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak" target="_blank" rel="noopener noreferrer">más cikkben</a> említettem, hogy a szellemi termékünk olyan, mintha a saját gyermekünk lenne, és persze nem esik jól az embernek, ha elménk szülöttét más nem látja olyan tökéletesnek, mint mi magunk. Pedig ahogy más szemével a gyermeked sem tökéletes, nagy valószínűséggel a könyved sem fog tetszeni mindenkinek.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi erre a megoldás?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Tulajdonképpen az, hogy az író vastag bőrt növeszt a képére, és tűri a vihart a feje felett. Hozzá kell szokni. Ez egy ilyen műfaj, egyszerűen elkerülhetetlen, hogy kapjunk hideget, meleget egyaránt. Ezért a legegyszerűbb, ha megfontoljuk a tanácsokat. Amiket jogosnak érzünk, azokat megszívleljük, amiket nem, azt elengedjük a fülünk mellett. Maximum akkor gondolkodunk el rajta komolyabban, ha sokaknak ez a véleménye. Persze könnyű ezt mondani! Kivel ne történt volna még soha olyan, hogy azt mondja; „Kész, feladom! Nem csinálom tovább!” És itt bukik el a dolog, mert én hiszek abban, hogy itt csak az veszíthet, aki feladja és onnantól kezdve a fióknak ír.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Hogy mit ne csinálj?</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ne magyarázkodj!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Láttam már ilyet, és furcsa felhangja van, ha valaki megpróbálja megmagyarázni azokat a részeket, ami a kritikusának kevésbé tetszettek. Ez olyan, mintha nem fogadnád el a véleményét, és győzködni akarnád, hogy „De igen, szeresd a könyvem!” Ez pedig szerintem pont az ellenkezőjét váltja ki.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ne hisztizz! Vagy legalábbis ne nyilvánosan!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Találkoztam olyannal is, aki nekiállt másoknak, különböző fórumokon hisztizni a negatív vélemény miatt. Lehet, hogy a barátaid melléd állnak, és hagyják, hogy kisírd magad a vállukon, de totál ismeretlenekben csak azt a képet kelti rólad, hogy „Íme egy művészlélek, aki nem bírja a kritikát. Akkor meg miért áll ki a nyilvánosság elé?”</p>
<p style="text-align: justify;">Nem mondom, hogy én soha nem magyarázkodtam, és sosem hisztiztem. Igen, volt, hogy annyira kiakasztott egy-egy értékelés, hogy legszívesebben én is rácsaptam volna a fiókot készülő könyveimre, és azt mondtam volna, hogy „Nem érdekel, a könnyebb utat választom; feladom!” De sosem nyilvánosan. Aztán meg jöttek máshonnan más vélemények, és igyekeztem azokba kapaszkodni, belőlük meríteni erőt. Persze sajnos az emberben a negatívabb szavak nagyobb visszhangot keltenek. Nem esnek jól, ez tény. De az is biztos, hogy lesz olyan, aki pozitívan nyilatkozik a könyvedről. Ahogy a negatív kritikán is érdemes elgondolkodni, a pozitív vélemény fölött sem szabad elsiklani!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/csillagok_ertekeles.jpg" alt="csillagok_ertekeles.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="377" height="251" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Úgy gondolom, hogy <strong>nincs tökéletes könyv</strong>, mindet a végtelenségig lehetne átfogalmazni, átszerkeszteni, új jeleneteket beletűzni, másokat kivenni onnan, akár ütősebb borítót adni neki stb. És ha még lenne is tökéletes könyv, az sem tetszene mindenkinek. Hogy miért? Mert nem vagyunk egyformák. Másként látjuk a világot, más műfajokat szeretünk, más az, ami kikapcsol. Ettől szép az élet.</p>
<p style="text-align: justify;">És most elérkeztünk ahhoz a részhez, ami miatt ez a cikk született tulajdonképpen. Mindenkinek <strong>joga van véleményt formálni, ahogy véleményt <span style="text-decoration: underline;">nem</span> formálni is</strong>. Az író emiatt gyakran belefut abba, hogy művéről nem írnak véleményt. Ha már könyves felület, akkor érdemes megemlíteni a <a href="https://moly.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">moly.hu</a> oldalát, ahol közösségi platformként nyomon követhetjük, hogy ismerőseink mit olvasnak, mely könyvekről milyen véleményt formálnak, emellett a lehetőségek tárháza nyílik meg e felületen egyetlen kattintással. Írók számára már lassan alapkövetelmény, hogy könyveik ezen a platformon is megjelenjenek. Ez azon túl, hogy nagyon hasznos (hiszen így az író könnyebben megszólíthatja az olvasókat), nagyon veszélyes dolog, kétélű fegyver. Mivel az író nyomon tudja követni, hogy kik olvassák a könyveit, milyen véleményt formálnak róla. Sokszor azt tapasztalom, hogy az olvasók nem adnak visszajelzést arról, hogy tetszett-e nekik a könyv, vagy sem, de még csak csillagozni sem csillagoznak.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ekkor az íróban több dolog merülhet fel:</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Esetleg elfelejtette?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ekkor vársz egy-két órát/napot attól függően, hogy ki mennyire türelmetlen, és rájössz, hogy ennyi idő alatt ha elfelejtette volna, és csillagozni akart volna, akkor visszatért volna, és megtette volna.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Vagy ennyire értékelhetetlen a könyv, hogy még egy fél csillagocskát sem ér?</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Vagy pedig ennyire közömbös volt a számára, hogy nem éri meg neki az az egytized másodpercnyi fáradság, hogy kattintson valamelyik csillagra?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az író agya ilyenkor beindul, és azon kapja magát, hogy őrlődik, nem tudja, mit higgyen. Pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy az olvasó egyszerűen csak elolvasta a könyvet, bejelölte, hogy ez megtörtént, kapja érte a plecsnit, ha arról van szó, aztán már tovább is állt, és már mást olvas.</p>
<p style="text-align: justify;">Mindenkinek a habitusából adódik, hogy mennyire szereti megosztani a véleményét másokkal, és a mai világban, az élet több területén inkább az a jellemző; inkább csöndben maradok, hozzám se szóljanak, nem láttam, nem hallottam semmit, tovább is állok, inkább nem formálok véleményt, mert <strong>akinek véleménye van, esetleg fel is vállalja, az támadható</strong>. Sajnos az is rossz tapasztalat, hogy az internetes kommunikáció is kezd olyan irányt venni, ami arról szól, hogy minél hangosabban ordítjuk le a másik fejét, annál többen adnak nekünk igazat, annál jobban számít a véleményünk. Az értelmesebb hozzászólók pedig inkább csöndben maradnak, s azt gondolják; "O<em>kos enged, szamár szenved</em>. Nem éri meg vitatkozni. Nem éri meg, hogy emiatt legyenek kellemetlen perceim. Inkább tovább is görgetek." Hogy a könyvek esetén az értékelés elmaradása ebből fakad-e, azt nem tudom. Szerinted? Mindenesetre érdemes ezen elgondolkodni, hiszen manapság az írók is többnyire online felületeken tartják a kapcsolatot az olvasókkal.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ennek a jelenségnek mi a következménye?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Esetünkben az, hogy ott van szegény író, aki látja, hogy X ember olvasta a könyvét, és ezeknek az embereknek csupán a fele adott valamilyen visszajelzést. Pedig a visszajelzés egy író számára baromira fontos, hiszen innen tudja, ha valamit jól csinál, illetve ha valamiben még fejlődnie kell. Mert <em>jó pap is holtig tanul</em> alapon, mi, írók is így működünk; minél többet írunk, annál jobbak leszünk. Minél több véleményt kapunk, és minél több észrevételen tudunk gondolkodni, annál jobb lesz a következő, majd az azt követő, és az azt követő könyvünk.</p>
<p style="text-align: justify;">És itt álljunk is meg egy pillanatra!</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Az értékelés/csillagozás, amiről beszélek, nem feltétlenül pozitív értékelést jelent!</strong> Természetesen minden író az öt csillagnak örül a legjobban, de ugyanúgy fontos felhívni az író figyelmét az esetleges hibákra, hiányosságokra. Ha pedig már szóba került a negatív értékelés, ne maradjon el az indoklás! Volt, hogy kevés számú csillagot kaptam a könyvemre, de nem írták oda, hogy miért. Nem azzal van baj, ha valaki kevés csillagot ad, nem baj, hogy nem tetszik neki a könyvem, hanem ilyenkor az a bosszantó, hogy nem írja le, milyen gyengeségeket talált benne. Ez egyenlő azzal, ha valaki azt mondja, „sz@r volt”. Indoklás nélkül ez nem vélemény. Én pedig hiszek abban, hogy <strong>ahogy tökéletes könyv sincs, kimondottan sz@r könyv sincs</strong>, illetve hogy nincs olyan, amin egy kis kozmetika, javítás ne tudna segíteni. </p>
<p style="text-align: justify;"> Egy szó, mint száz, nem egyszerű az írók élete. Te mint olvasó annyit tehetsz, hogy megírod az ŐSZINTE véleményed. Nemegyszer kaptam értékelést privát üzenetben. Ha mondjuk, nyilvános helyre nem mered megosztani a gondolataidat, vagy jobban szereted a személyesebb kontaktust, írj nekünk privátban! Szerintem nincs olyan író, aki ne venné jó néven, ha megkeresed a (kulturáltan megfogalmazott) véleményeddel! A lényeg, hogy írd meg, mit gondolsz, mert abból tanulunk!</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;"><strong>Olvasóként:</strong></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="text-decoration: underline;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/csillagok_olvaso.jpg" alt="csillagok_olvaso.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="383" height="256" /></strong></span></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Na, akkor jöjjön ugyanez, csak pepitában! :)</p>
<p style="text-align: justify;">Amellett, hogy írok, olvasok is. Valószínűleg a kettő egymás nélkül nem is nagyon működik. Igyekszem aktív lenni a molyon, bármit is olvasok, megosztom róla a véleményem, még akkor is, ha a szerző ezt nem látja. Ott vannak példának okáért a külföldi könyvek. Nem nagy valószínűséggel fogja például egy-egy angol nyelvű bestseller írója elolvasni az én magyar nyelven írt véleményemet. Felmerülhet a gondolat, hogy ki vagyok én, hogy ezt a művet értékeljem! Hogy ki? Egy átlag olvasó, egy vásárló, akinek joga van véleményt formálni a „termékről”. Emellett a <strong>véleményeddel, ha nem is az írót, de legalább a többi olvasót is segítheted</strong>.</p>
<p style="text-align: justify;"> Gyakran előfordul az is, hogy magyar szerzők könyvei is a kezembe kerülnek. Vannak olyanok, amik annyira elnyerik a tetszésem, hogy csukott szemmel is rányomnám az öt csillagot. A kezdeti időkben azt éreztem problémának, ha olyan könyvekbe akadtam, amelyeknél ugyanezt nem tudtam megtenni. És ha még ismerem is az illetőt… Hát, akkor biztos, hogy egy életre megutál, ha meg bosszúszomjasabb fajta, akkor lehet, hogy cserébe én is kapok tőle hideget. Legalábbis ezek voltak a kezdeti aggályaim. Aztán nagy levegőt vettem, és elhatároztam, hogy őszinte leszek. Ez az egyedüli járható út. Tök mindegy, hogy azt a valakit emberileg mennyire kedvelem, ismerem-e vagy sem, olvassa-e a véleményem, vagy sem. Egyenes leszek, és leírom, amit gondolok, hiszen ha olyan az illető, elgondolkodik a véleményemen és tanul belőle, ha meg nem olyan, akkor nincs meg a kölcsönös tisztelet, és innentől kezdve <em>veszett fejsze nyele</em>. Másrészről pedig <strong>én is őszinteséget várok el az olvasóktól, ebből pedig az következik, hogy én sem adhatok mást</strong>, csak őszinte gondolatokat.</p>
<p style="text-align: justify;"> Hozzáteszem, hogy <strong>fontos megtanulni kulturáltan megfogalmazni a véleményünket.</strong> Igen, ez is egy ingoványos terep, olyan, amit sajnos nem tanítanak az iskolában. Egy cikkem kapcsán akadt arra példa, hogy nem engedtem ki egy-egy hozzászólást, és nem azért, mert különbözött a véleményünk, és csak a magam igazát megerősítő kommenteket akartam volna látni az üzenőfalamon. Nem! Ettől szép az élet, hogy ugyanarról mást gondolunk! Hanem azért, mert sokan olyan alpári stílust választanak maguknak, utálkoznak, fenyegetnek, hogy én már-már eldobtam az agyam, s nem értettem, hogy fér meg ennyi emberben ennyi gyűlölet! Megosztó témáról írtam, lehet, hogy ez a cikk is az lesz, de <strong>tudni kell emberileg viszonyulni a másik emberi lényhez. Ez a működőképes kommunikáció alapja. </strong>Nem az a megoldás, hogy egymás torkának ugrunk, és szavakkal, esetleg tettekkel beledöngöljük a másikat a sárga földbe, csak azért, mert nem értünk egyet. Sajnos, ha nincs meg az alapvető tisztelet, akkor könnyen eljuthatunk idáig. A vírushelyzet, a stressz, a létbizonytalanság pedig fokozza az indulatokat. </p>
<p style="text-align: justify;"> A könyvekre visszakanyarodva szerencsére többségében nagyon jó magyar regények kerülnek a kezembe, és<strong> igyekszem felhívni egy-egy értékelésemben a figyelmet a pozitív mellett a negatív dolgokra is, és ugyanez igaz fordítva</strong>. Nem tartom magam szőrősszívű kritikusnak, igyekszem meglátni minden műben a szépet és jót. Ezen a ponton felmerülhet a kérdés, kinél hogy működik a csillagozás. Van, akinél nulláról indul, és úgy épül felfelé, másnál öt csillagról indul, és úgy megy lefelé, vagy ha nincs olyan hangsúlyos dolog, ami ne tetszene, marad az öt csillag. Én az utóbbi típusba tartozom. Nálam a pohár mindig félig teli, szóval igyekszem látatlanban is bizalmat szavazni a könyveknek. De ez nem jelenti azt, hogy minden könyvet csillagos ötösre értékelek.</p>
<p style="text-align: justify;">Bárhogy is van, az értékelés, véleményformálás fontos. Ahogy az is fontos, hogy tarts ki a véleményed mellett, még akkor is, ha másoknak az nem tetszik. Különbözőek vagyunk. Nem ildomos másokat azért bántani, mert eltér a véleményünk. És ezt nemcsak könyvek értékelésénél, hanem bármilyen vélemény formálásánál így gondolom. </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Te hogy vagy ezzel? Szoktál értékelni? Ha nem, miért nem? Ha igen, mennyire vagy szőrösszívű kritikus? Milyen számodra a jó könyv? :) Írd meg kommentben a véleményed! </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/csillagok_konyvek.jpg" alt="csillagok_konyvek.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F04%2F21%2F_csillagok_csillagok_mondjatok_el_gondolatok_a_konyvertekelesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F04%2F21%2F_csillagok_csillagok_mondjatok_el_gondolatok_a_konyvertekelesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F04%2F21%2F_csillagok_csillagok_mondjatok_el_gondolatok_a_konyvertekelesrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„Csillagok, csillagok mondjátok el…” – gondolatok a könyvértékelésről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/04/21/_csillagok_csillagok_mondjatok_el_gondolatok_a_konyvertekelesrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/16507454" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/csillagok_5_csillag.png
https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/03/26/_de_hiszen_olyan_dragak_a_konyvek_gondolatok_az_illegalis_letoltesekrol
„De hiszen olyan drágák a könyvek!” – gondolatok az illegális letöltésekről
2021-03-26T09:16:09+01:00
2021-03-26T09:16:09+01:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;"><em></em>Nemegyszer hallom ezt a mondatot olvasni szerető emberek szájából. Nem szeretnék amúgy ezzel a cikkel senkit sem megbántani, és legfőképp nem szeretnék senkinek a pénztárcájában turkálni, hiszen mindenki a saját anyagi lehetőségeihez mérten tudja, hogy mi drága és mi olcsó. Mivel író vagyok, aki megerősítést keres ebben a jelmondatban, az nyilván nem fog ilyenre találni, inkább lapozzon tovább! Na, jó, de mégis: Tényleg drágák a könyvek! Drága az a 3-4-5000 Ft, amit egy-egy több száz oldalas műért kérnek, ha épp az embernek azon kell sakkoznia, miként adjon ételt a gyermeke szájába. Ez így van, válság idején leadunk az úgynevezett „extra” kiadásokból. Nem járunk annyit fodrászhoz és körmöshöz, jó a régi póló is, nem kell vennünk újat, és hát a szórakozás is háttérbe szorul. Ez érthető. De azért gondoljunk bele, mi munka van egy könyvben!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/draga_konyv_3.jpg" alt="draga_konyv_3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Kész a kézirat, ami elmegy szerkesztőhöz, korrektorhoz, tördelőhöz, lesz borítója, tehát grafikus is kell hozzá, és ez mind-mind pénz. Tapasztalataim szerint az írók többsége nem a hagyományos kiadást választja műve megjelentetéséhez, hanem saját zsebből fizeti e költségeket. De, ha még a kiadó is vállalja magára mindezt, ez mind-mind rengeteg munka, rengeteg pénz és idő. Megjelenik a könyv, az író és a kiadó is izgul, hogy milyen lesz a fogadtatása, mire sok helyről azt kapják válaszul, hogy „de hiszen olyan drágák a könyvek, inkább letöltöm őket”. Ha nem lenne így, nem kerülnének fel az egyébként jogvédett tartalmak illegális letöltő oldalakra. Tisztelet a kivételnek! Azoknak, akik kalózkodás helyett inkább megveszik a könyvet. Ezzel nem ítélkezni akarok, hiszen itt is érvényes a bibliai mondás: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Az internetes világban mindenki találkozik életében legalább egyszer illegális letöltésekkel, és bizony nagy a csábítás; „Megnézem, ha nem tetszik, legalább nem buktam rajta pénzt!” – gondolhatjuk. Ez ellen harcolni pedig szélmalomharc volna, hiszen ha levágjuk a sárkány fejét, lehet, hogy még három nő helyette. Tehát ha mondjuk, egyik oldalról leszedetjük féltve őrzött művünket, attól még három másikra simán felkerülhet. Kezdhetsz ügyvédet keresni, perelni, de én magamról tudom, hogy hullana a hajam tőle, így sajnos kénytelen voltam belenyugodni. Alapvetően a hozzáállással van a gond; Fent van, letöltöm, ingyen olvasom/nézem nem gondolva arra, hogy ezzel megkárosítok másokat. Aztán persze én leszek a leginkább felháborodva, ha teszem azt, egy általam kedvelt sorozatnak nem jön a következő része, mert az író/kiadó veszteséges évet zár, nincs miből megjelennie. És ez történik annak ellenére, hogy azt a könyvet több százan, esetleg több ezren, tízezren olvassák.</p>
<p style="text-align: justify;">No meg igen, filmet és zenét is szoktunk ugye letölteni. Nem azt mondom, hogy az jobb vagy rosszabb a könyvek letöltésénél, csak azt, hogy más. Gondolkozzunk együtt kicsit! Lehet, hogy letöltenek filmeket, zenéket, de azért – ha épp nincs járvány –, jelesebb alkalmakkor azért a többség csak eljár koncertre, vagy egyet mozizni. Én is szeretem mindkét tevékenységet. Ezek jó szabadidős programok egyedülállóknak, pároknak, családosoknak kicsiktől a nagyokig mindenkinek. De olyan nincs, hogy elhívnak egy csomó embert, belépőt szednek, akik a műsor fő attrakciójaként azt nézik, hogy te írsz. Jó, lehet rendezni könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, ilyenek vannak persze, de szerintem ezek csak egy bizonyos réteget mozgatnak meg. Főként a családot és a barátokat, akik úgysem töltenék le a könyvedet, mert vagy vagy olyan jó fej, és adsz nekik ingyen példányt, vagy már úgyis megvették.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/draga_konyv_4.jpg" alt="draga_konyv_4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="451" height="301" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Azt veszem észre, hogy szerencsére az emberek olvasnak, kezd újra divatba jönni az olvasás. Arra nézve még nem találkoztam statisztikával, hogy az olvasók hány százaléka veszi meg ténylegesen a könyveket, és hány százaléka hisz az illegális letöltésekben. Ha bevallásos alapon megkérdeznénk őket, valószínűleg az sem adna reális képet. Mert persze, megszoktuk már, hogy a szórakozásért nem annyira szeretünk fizetni, főleg, ha ingyen is hozzájuthatunk. A folyamatokba pedig nem gondolunk bele; hogy esetleg minden egyes letöltés gombra való kattintás közelebb visz egy művészt ahhoz, hogy gazdaságosabb hobbit válasszon magának, és mondjuk, nekiálljon kézműves süteményeket, vagy bármi mást készíteni, mert tetszik, vagy sem, mi is pénzből élünk.</p>
<p style="text-align: justify;">Képzeld el, hogy van egy saját vállalkozásod. Mondjuk, toronyórát gyártasz lánccal, erre valaki bejönne a boltodba, felnyalábolná az összes toronyórádat, és kiállna a sarokra ingyen osztogatni a járókelőknek. Nem háborodnál fel? Ugyanez a helyzet az illegális letöltésekkel, csak azzal a különbséggel, hogy annak súlyát nem érezzük, nem vesszük annyira komolyan a dolgot. Pedig lehet, hogy valakinek pont ez tesz pontot a karrierjére.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/draga_konyv_1.jpg" alt="draga_konyv_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="398" height="257" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">És igen, drága a könyv, ahogy minden más is, ha csak az árát nézzük. Sok munka van benne, ezért érthető, hogy nem fogják tíz forintért adni. De gondoljunk csak bele; egy könyvvel átlag olvasási tempó mellett azért több szép órát, több napot is el lehet tölteni. Amúgy szerintem igazából az a drága, amit nem használunk. Saját magamról is beszélek, amikor azt mondom, hogy annyi felesleges hülyeségre lehet költeni! Egy cipőre, ami aztán soha nem lesz a lábunkon, ruhára, mert olyan jól nézett ki a fogason, de amikor felvesszük, rájövünk, hogy nem előnyös, vagy bármire, amiről úgy gondoljuk, valamire majd csak jó lesz, de valójában bekerül egy szekrénybe, aztán évek múltán kidobjuk. A könyv is drága, igen, ha nem olvassuk el. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F03%2F26%2F_de_hiszen_olyan_dragak_a_konyvek_gondolatok_az_illegalis_letoltesekrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F03%2F26%2F_de_hiszen_olyan_dragak_a_konyvek_gondolatok_az_illegalis_letoltesekrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F03%2F26%2F_de_hiszen_olyan_dragak_a_konyvek_gondolatok_az_illegalis_letoltesekrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„De hiszen olyan drágák a könyvek!” – gondolatok az illegális letöltésekről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/03/26/_de_hiszen_olyan_dragak_a_konyvek_gondolatok_az_illegalis_letoltesekrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/16480062" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/draga_konyv_3.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/03/06/karantenmese_10_nap_otthon_egy_iro_szemevel
Karanténmese - 10 nap otthon egy író szemével
2021-03-06T12:35:47+01:00
2021-03-06T12:35:47+01:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Utolért a Covid. Valószínűleg a férjem hozta haza a betegséget a munkahelyéről, és innen egyenes út vezetett addig, hogy én és a szüleim is lebetegedjenek. Mindezt nem azért írom, hogy vádaskodjak, vagy bűnbakot keressek, csupán vannak olyan érdekes tények a sztoriban, amiket nem értek. Ahogy azt sem értem, hogy miután a férjem tesztje pozitív lett, engem nem teszteltek, csak közölték, hogy maradjak otthon én is 10 napig. Tudom, hogy én még fiatal vagyok, szerencsére nem jelentkeztek olyan masszívan a tünetek rajtam, és hogy máshová jobban kellenek az emberek és a tesztek. De eléggé lelkiismereti kérdés volt, hogy kiteszem-e a lábam otthonról vagy sem, és betartom-e azt a tíz napot. Hiszen a férjem volt egyedül hatósági karanténban addig a pillanatig, amíg nem telefonált az ÁNTSZ. Ez nagyjából a karantén felénél történt, majd ők rendelték el, hogy rám is vonatkozik a hatósági karantén.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/covid_home.jpg" alt="covid_home.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="404" height="269" /></p>
<p style="text-align: center;">Két forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Bevallom őszintén, hogy amikor kiderült, hogy a férjem beteg, nem a pánik, de még csak nem is az aggodalom volt, amit éreztem, hanem a megkönnyebbülés. Végre vége, nem kell azon aggódni, mi lesz, ha megkapjuk a betegséget, hogy esetleg hordozzuk-e és csendben fertőzzük tovább az embereket. Már biztosan tudtuk, mi a helyzet. És tényleg jobb a biztos rosszat tudni, mint bizonytalanságban élni. Addig a pillanatig éreztem így, amíg kiderült, hogy édesanyám is covidos. Ő azért már a veszélyeztetettebb korosztályba tartozik. Nála először hányás és hasmenés lépett fel, így az orvos valamifajta vírusos megbetegedésre gondolt (nem koronavírusra), aztán, amikor elvesztette az ízlelést és szaglást, gyanús lett a dolog. Szerencsére ő is jól van már. Apám vagy el sem kapta, vagy pedig nagyon enyhe lefolyású volt nála. (Persze őket sem tesztelték.) A férjem a tünetek széles skáláját produkálta, szerencsére nem egyszerre, hanem minden napra jutott egy a láztól a hasmenésen át a szédülésig. Nekem a legnagyobb bajom az volt, hogy elment a szaglásom és ízlelésem, valamint nagyon gyengének éreztem magam.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/2_meter_covid.jpg" alt="2_meter_covid.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="383" height="170" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Az első napokban nem produkáltam ezeket a tüneteket, ezért voltak terveim a tíz napra; kicsit takarítok, edzek (milyen jó, hogy megvettük azt a kardió gépet!), és persze a <em>home office</em> mellett írok, olvasok, javítom a trilógiám utolsó részének szövegét. Na, hát ennek a többsége nem teljesült! Engem is elkapott a betegség, így a legnagyobb teljesítményem az első pár napban az volt, hogy kimentem a hálószobából a nappaliba. Ez az állapot nagyjából egy hétvégét ölelt fel. De persze a legrosszabbkor jött! Minden szerdán egy-egy új fejezetet szoktam közzétenni az <a href="https://auroratortenetei.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Auróra történetei</a> című blogomon az olvasóimmal együtt készített interaktív történetekből. Persze nem kedden este szoktam nekiülni az írásnak, hanem jóval előbb. Már hétvégén nekiállok megírni azokat a részeket, amiket a hétfői szavazás lezárultáig meg tudok, majd még egy csomószor átolvasom, javítgatom a szöveget. Szóval állandóan bennem volt, hogy neki kellene állnom hétvégén a következő résznek, de sem testem, se lelkem nem kívánta az írást. És ilyen velem nagyon ritkán szokott történni!!! Ezen a hétvégén állandóan halogattam, hogy majd reggel korábban felkelek, vagy majd este nekiállok. Ebből persze nem lett semmi. Nyögvenyelősen, de végül csak elkészült az interaktív történet következő fejezete. Viszont olvasni, ha nem is túl sokat, de azért olvastam. Ahhoz volt erőm. A férjem szerencsére „hagyott” kibontakozni. Abból nem volt vita, hogy minek írok, bár azt párszor megjegyezte, hogy egész nap a laptop előtt ülök (hiszen a munkám is ilyen). Ő viszont karbantartóként dolgozik, nem tudja hazahozni a munkát. Szóval ilyen szempontból maximális tisztelet az övé, hiszen ő is jobban örült volna, ha munka után nem az interaktív történetemet vagy a trilógia utolsó részét bújom, hanem vele foglalkozom, filmet nézünk, beszélgetünk, vagy csak egyszerűen lazítunk. És nekünk nincsenek gyerekeink! Nem is tudom, hogy a gyerekekkel rendelkező házaspárok hogyan oldják meg a dolgaikat karantén idején!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/read_covid.jpg" alt="read_covid.jpg" class="imgnotext" width="349" height="524" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: unsplash</p>
<p style="text-align: justify;">Mindenesetre sokat segített az időbeosztás, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráltam, és az is segített, hogy megpróbáltam megtartani a szokásos programjaimat. Ilyen volt például a nyelvórák, amikre alapból online járok, az interjúk, melyeket már előtte lebeszéltem, illetve az egyetemi órák, amikre minden félévben járok. Ezek is segítettek átlendülni a holtponton, bár nagyon kifáradtam bennük. A férjemnek a karantén ideje alatt volt a születésnapja. Sütöttem neki tortát, de nagyon elfáradtam aznap. Azért a lehetőségeinkhez mérten megünnepeltük őt. Ma van az utolsó karantén-nap, de még nem érzem magam százszázalékosnak. Voltam már rosszabbul életem során, nemrég volt egy hányós-hasmenéses vírusom, amikor egy egész hetet végigaludtam, előtte pár évvel egy hetem, ami negyven fokos lázzal telt, és úgy éreztem magam, mint egy leszedált zombi. Most viszont a gyengeség és fáradékonyság, persze az íz- és szagvesztés mellett, volt a legzavaróbb. Mintha kiszívták volna belőlem az energiát. Mire kikerülünk a karanténból, az egész ország leáll. A munkahelyen alapból <em>home office</em>-t rendeltek el, úgyhogy a következő napok is hasonlóképp fognak telni, mint ezek azzal a különbséggel, hogy legalább lemehetek a boltba, vagy levihetem a szemetet. Mindenesetre bízom abban, hogy innentől kezdve már csak jobb lehet, hogy hamarosan kinyit az ország, és ha nem is tudunk visszatérni teljesen a régi kerékvágásba, azért a normalitáshoz közeli állapotba kerülünk. Egy biztos, én már kevésbé fogok félni, hiszen majdnem az összes családtagom átesett a betegségen. Már csak egy kis energia kellene, amivel újra belevethetem magam a munkába és az írásba.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/konyvespolc.jpg" alt="konyvespolc.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="657" height="333" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: unsplash</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F03%2F06%2Fkarantenmese_10_nap_otthon_egy_iro_szemevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F03%2F06%2Fkarantenmese_10_nap_otthon_egy_iro_szemevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2021%2F03%2F06%2Fkarantenmese_10_nap_otthon_egy_iro_szemevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Karanténmese - 10 nap otthon egy író szemével"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2021/03/06/karantenmese_10_nap_otthon_egy_iro_szemevel#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/16451950" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/covid_home.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/12/23/tizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak
Tizenegy jó tanács Karácsonyra kezdő íróknak
2020-12-23T10:16:16+01:00
2020-12-23T10:16:16+01:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/karikonyv6_1.jpg" alt="karikonyv6_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="574" height="383" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: unsplash</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">2020. szerencsére nemcsak rosszat tartogatott a számomra, hanem néhány örömteli pillanatot is. Közülük az egyik, hogy márciusban (ismét) író lettem. Úgy érzem, hogy <strong>ebben az évben nagyon sokat tanultam erről a szakmáról, noha még nagyon a pályám elején járok.</strong> Mindig is bennem volt a segítő szándék, ezért e<strong>nnek az évnek a tanulságait próbálom most egy csokorba gyűjteni.</strong> Ezek a pontok a saját tapasztalataimat tartalmazzák, és természetesen nem nálam van a bölcsek köve. Nem azért írom ezt, hogy mindenkinek megmondjam a tutit, hiszen lehetséges, hogy másoknak más módszerek válnak be, más tapasztalatokat szereznek. Viszont, ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, biztos, hogy nem válna káromra, ha tudnék ezekről a dolgokról, mielőtt bármibe is belekezdek.</p>
<p style="text-align: justify;">Na, szóval tegyük fel, hogy megírtad életed regényét, az megjelent. Ha azt szeretnéd, hogy az el is jusson az olvasókhoz, ezután sem tanácsos hátradőlni, mint aki jól végezte dolgát. De akkor mit lehet tenni? Most jöjjenek a tapasztalatok:</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>1. A legfontosabb: a közösségépítés!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Mindegy, hogy íróknak szóló konferencián veszek részt, cikket olvasok, vagy más írókkal beszélgetek, ez a téma újra és újra előjön. <strong>Ez mindennek az alapja.</strong> Én személy szerint márciusban kezdtem a közösségépítést, miután kijött a könyvem. Ez nem a legjobb taktika. Ha teheted, előbb állj neki! Nem is kell sok hozzá, csupán egy írói oldal a közösségi média valamelyik (vagy a lehető legtöbb) felületén. Ott aztán kedvedre beszélgethetsz emberekkel, beharangozhatod, később reklámozhatod a saját könyved, olvasókat gyűjthetsz. Igen, idő és energiaigényes feladat, de még mindig gyorsabb módja ez a regényed megismertetésének, mint amilyen eszközök száz évvel ezelőtt álltak volna a rendelkezésedre. És tényleg beválik! Én is sok barátot szereztem ezeken a felületeken, akár írókat, akár olvasókat. <strong>Ezek pedig értékes kapcsolatok. Nemcsak azért, mert közülük valószínűleg lesz olyan, aki érdeklődik a regényed iránt, hanem azért mert tanulhatsz tőlük, beszélgethetsz velük, akár együtt is sírhattok és nevethettek.</strong> Amellett, hogy foglalkozol az oldaladdal, érdemes saját írói csoportot létrehozni, ahová azokat az embereket gyűjtöd, akikkel szorosabb a kapcsolatod. Emellett van egy csomó könyvekkel foglalkozó csoport is, ahol szokott reklámlehetőség, esetleg reklámnap lenni. Ilyenkor megoszthatod a csoport többi tagjával a könyved elérhetőségét. Nem beszélve a Molyról! Ezen a felületen is reklámozhatsz, de ami még fontosabb, ez egy hatalmas olvasói-írói közösség. Ha aktív vagy, itt is gyűjthetsz olvasókat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>2. Légy türelemmel! Légy kitartó!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Na, ez az, ami nekem nem az erényem. Ha egyszer befektetek X mennyiségű időt és energiát Y dologba, akkor azt akarom, hogy az szinte azonnal megtérüljön. A könyvkiadás viszont nem így működik. Főleg, ha egy földi halandó vagy (és nem például közszereplő, celeb, akinek már alapból van „rajongótábora”). Próbálj meg apró célokat kitűzni magadnak, amelyeket el is érhetsz! Persze mindenki úgy indul, hogy megírta a számára legkedvesebb regényt, ami olyan tökéletes, hogy ilyet még nem látott a világ. Persze, hogy az! Neked. Sokan úgy futnak neki, hogy ők lesznek a következő J. K. Rowling. Megvan az esély rá, de az átlagember a csillogás és siker mögé nem lát be. Nem tudja, hogy mennyi munka és energia van egy-egy kötet mögött. És nemcsak addig, amíg az megjelenik, hanem a kiadás utáni életében is. Ehhez pedig mérhetetlen türelem szükséges. <strong>Lehet, hogy az a munka, amit ma befektetsz a könyvedbe, csak hosszú hónapok, évek múltán térül meg. Itt csak az nyerhet, aki kitartó és türelmes.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>3. Higgy a könyvedben, tégy a könyvedért!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Meglepődök, amikor azt tapasztalom, hogy egy-egy író nem hisz a saját művében (nem ítélkezni akarok, én is jártam így pár évvel ezelőtt a legelső regényemnél). Sajnos a kiadás utáni munka nagy részét te magad végzed. Hogy tudod eladni a „termékedet”, ha te magad sem hiszel benne? <strong>Nincs tökéletes könyv, mindegyiknek vannak apró hibái, de ezek ellenére, ha hiszel benne, ha úgy gondolod, hogy az emberek bizonyos csoportját érdekelheti, akkor könnyebb dolgod lesz a marketinggel is.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/karikonyv1_1.jpg" alt="karikonyv1_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="489" height="736" /></p>
<p style="text-align: center;">kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>4. Fogadd emelt fővel a kritikát!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ez bizony eléggé ingoványos talaj. <strong>AZ ÍRÓ megírja A MŰVÉT, és ezáltal egy olyan kapcsolat alakul ki a két fél között, mint szülő és gyermeke között.</strong> A szülő (kezdetben) tökéletesnek látja gyermekét, legyen az bármilyen is. Viszont <strong>mások könnyebben felfedezik a gyerek (értsd könyv) hibáit.</strong> Azzal, hogy te kiállsz a nyilvánosság elé, közszemlére teszed a művedet, egyfajta támadási felületet biztosítasz. Még akkor is, ha tényleg a világ legjobb könyvét írtad meg. Mert <strong>a kritika bizony ehhez a műfajhoz tartozik</strong>, legyen az jó vagy rossz. Nem túlzottan célszerű nekiállni vitatkozni azon, hogy másnak miért az a szubjektív véleménye, ami, hiszen miért is ne lehetne az? Mindenkinek joga van a véleményalkotáshoz. <strong>Tartsd tiszteletben mások véleményét!</strong> <strong>Próbáld meg megfogadni a tanácsokat és tanulni belőlük!</strong> Hidd el, nem is olyan nehéz különbséget tenni aközött, ha az illető csak le akarja húzni a könyved, vagy ha tényleg segíteni próbál. Persze ehhez is kellenek az évek és a rutin, de azért már kezdőként is el lehet igazodni nagyjából a kritikák labirintusában. <strong>Nekem az év egyik legnagyobb tanulsága ez!</strong> A könyvemben van néhány rész, mely a főhősöm előző életeit mutatja be. Vannak olyanok, akik imádják, és azt mondják, hogy ezek kellenek oda, mások szerint lassítják a a regény menetét. <strong>Nem lehet mindenkinek megfelelni!</strong> Úgysem tudod megfogadni az összes tanácsot és véleményt, viszont <strong>célszerű megszívlelned őket</strong>. Ez egyfajta „spirituális” utazás, mely amúgy nagyon sok önismeretet tanít neked. Megmutatja, hogy mik a gyengéid, miben kell még fejlődnöd, ahogy kiemeli azokat a tulajdonságokat is, amikben jó vagy.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>5. Óvakodj a <em>trollok</em>tól!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A kritikusok mellett megjelenhetnek még a <em>trollok</em>. Hidd el, egyikre se készítenek fel az iskolában. <strong>A kritika általában építő jellegű, a <em>trollok</em> pedig tapasztalataim szerint inkább nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, és főként sértegetni, személyeskedni akarnak. Nem összekeverendő a kettő!</strong> Vannak olyan emberek, akik abban lelik örömüket, hogy mindenféle gúnyos megjegyzést irkálnak posztok alá. Én is találkoztam velük, és egyedüli fegyver, amivel győzhetsz a <em>trollok</em> ellen, az a közöny. Ezek az emberek sokszor nem is vállalják az arcukat, azt se tudják, miről van szó, egyszerűen boldoggá teszi őket, ha reagálsz a megjegyzéseikre, ha felhúzod magad, ha kiállsz az igazadért. Ezt ne tedd! Mert a hülyéket úgyse tudod meggyőzni, még akkor sem, ha tudod, hogy ezer százalékig neked van igazad, és a másik ostobaságokat beszél. Komolyan! <strong>Túl rövid az élet, hogy hülyékkel vitatkozz!</strong> A <em>trollok</em> pedig körömszakadtáig ragaszkodnak az „igazukhoz”, velük nem lehet beszélni, úgyis csak csukott fülekre találnál. Akkor meg minek tennéd? Ha <em>troll</em>támadás ér, vagy egy olyan megjegyzéssel állítom le őket, amit általában nem szoktak érteni, vagy nem reagálok rájuk, esetleg nyomok egy <em>like</em>-ot, és továbblapozok. Neked sem éri meg, hogy idegzsábát kapj miattuk. <strong>Bár az a céljuk, hogy felhúzzanak, állj ellen! Légy közönyös! És akkor talán nyerhetsz.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A másik kicsit bicskanyitogató tapasztalatom, hogy <strong>sokan úgy használják a közösségi média felületeit, mint egy társkeresőt.</strong> Pedig arra is megvannak a megfelelő felületek. Nem egy üzenetet kaptam férfiaktól olyan semmitmondó szöveggel, hogy „Helló, bébi!” meg, hogy „Szia, te gyönyörű nő”, még olyan is volt, aki egyszerűen a nevét és a telefonszámát küldte el, még köszönni is elfelejtett. Nem is értem! Valakinek ez bevált valaha, uraim? Úgy hiszem, hogy <strong>valamennyire azért ki kell állnunk a nyilvánosság elé, és nem rejtőzhetünk álarc mögé annak ellenére, hogy a könyv itt a lényeg.</strong> Az a tapasztalatom, hogy az író, aki mögötte van, legalább annyira számít. Az emberek szeretik arcokhoz kötni a történéseket, szeretik megismerni a személyeket, akik hatnak rájuk. Különben miért lenne Könyvhét, és író-olvasó találkozók? Úgyhogy elkerülhetetlen, hogy egy-egy kép felkerüljön rólad az oldaladra. Nem tudom, hogy férfi írók esetén miként működik, hogy őket is ostromolják-e a nők, de az írónők esetén sokszor hallom, látom, hogy ilyesfajta kommentek érkeznek. Sajnos mindegy, hogy házas vagy, hogy van gyereked, hogy boldog párkapcsolatban élsz, ez őket nem érdekli. Itt is azt a fegyvert használom, ami a <em>trollok</em> ellen annyira jól bevált; a közönyt. Ne foglalkozz velük! És <strong>nem, uraim, az oldalam nem társkereső!</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/karikonyv2.jpg" alt="karikonyv2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="576" height="384" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>6.Te legyél a mérce!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha az ember bekerül egyfajta közösségbe, óhatatlan, hogy találkozik mások sikerével. A mai virtuális világ pedig különösen kiélezi ezt. Ha az ember felmegy a közösségi média felületeire, akkor nagy valószínűséggel azt látja, hogy az ismerősei milyen sikereket értek el, milyen jó munkájuk, szép családjuk, külföldi utazásuk, menő autójuk van. Senki nem fog feltenni ezekre a felületekre képet a legrosszabb napjáról, amikor egyszerűen semmi nem sikerül neki, és úgy érzi, összedől a világ. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek tökéletesek, és sosincs rossz napjuk, soha nincsenek a padlón, noha hajlamosak vagyunk ezt hinni. Ugyanez igaz az írókra is. Ha komolyan foglalkozol ezzel, akkor előbb-utóbb úgyis bekerülsz egy közegben, amiben azt látod, hogy a másik már megint milyen öt csillagos értékelést kapott, hogy újra kellett nyomtatni a könyveit, mert elfogytak a példányok, hogy milyen sok olvasó kommentel a posztjához, hogy milyen népszerűek a bejegyzései stb. Te meg eközben próbálod lasszóval összeszedegetni az olvasóidat, megint kaptál egy olyan értékelést, ami nem villanyozott fel túlságosan, a kiadó meg küldi a tájékoztatást arról a pár darab könyvről, amit abban a hónapban sikerült eladni. Ne foglalkozz ezzel! <strong>Legyél te a mérce!</strong> Tűzz ki reális célokat magad elé, amit el is tudsz érni! Az<strong> ne érdekeljen, hogy milyen sikeres a másik, mivel nem látod annak az írónak a legrosszabb napját, </strong>nem látod, amikor ő is bizonytalan, amikor ő is úgy érzi, hogy az egésznek nincs semmi értelme, és hagyná az egészet a francba.<strong> Ha a saját dolgaiddal foglalkozol, és örülsz az apró sikereknek is, akkor rögtön más színben látod majd a világot.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>7. Légy aktív!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az aktivitás itt nem azt jelenti, hogy elárasztod személyes jellegű posztokkal az írói oldaladat. <strong>Nehéz megtalálni az egészséges mennyiségű információt, hiszen ha túl keveset posztolsz, akkor elfelejtenek, ha pedig túl sokat, akkor meg egyszerűen sok leszel a követőidnek.</strong> Próbálj az ő fejükkel gondolkodni arról, hogy mi az az információmennyiség, ami fogyasztható, amit te is szívesen látnál az üzenőfaladon. Amúgy tapasztalataim szerint a könyves világban az olvasókat leginkább a nyereményjátékok aktiválják. De ezt sem érdemes túlbonyolítani. Sokszor csak egy-egy kattintásra vagy kommentre van kapacitásuk. Ez persze egyrészt szomorú, hiszen egy ingyen könyvért, amelynek szállítását is te biztosítod, ennél azért tehetnének többet! De az a tapasztalatom, ha valami túl hosszú, vagy túl bonyolult, azt úgyse olvassák el, továbblapoznak, még akkor is, ha a világ legjobb könyve a tét. Sokszor ütközök én is érdektelenségbe, és ilyenkor érzem azt, hogy nincs értelme az egésznek. Pedig hidd el, hogy van! A kemény munka megtérül. <strong>A <em>like</em>-ok és kommentek száma pedig nem mindig tükrözik a valóságot.</strong> Találkoztam olyannal, aki <em>agyonlike</em>-olta a posztjaimat, és azt se tudta, miről van szó. És vannak olyan ismerősök is, akik nem <em>like</em>-olnak, de ha találkozunk, tudják, hogy mi történt az oldalamon, vagy csoportomban. Ez egyfajta görbe tükör. Te csak azt teheted, hogy egészséges mennyiségű információt osztasz meg a könyvedről és magadról is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/karikonyv3.jpg" alt="karikonyv3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="563" height="375" /></p>
<p style="text-align: center;">kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>8. Ne ess kétségbe!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Számomra az egyik legsötétebb nap az volt, amikor több kedves író kolléga is felhívta a figyelmemet arra, hogy <strong>kikerült illegális letöltőoldalakra a könyvem.</strong> Egyrészt persze kihúztam magam, hiszen legalább annyira számítok, hogy valaki eltöltött egy fél másodpercet azzal, hogy feltöltse az e-könyvemet ezekre a felületekre. Valószínűleg tetszett neki a könyvem, különben minek a vesződség? A másik gondolatom pedig az volt, hogy; „Basszus, megloptak!” Igen, ez is lopásnak minősül, bár nem feltétlenül rossz szándék vezérelhette azt, aki feltette a könyvemet ezekre az oldalakra. <strong>Sokan azt gondolhatják, hogy az írók biztosan unatkozó milliárdosok, akiknek úgyse számít. De, igenis számít!</strong> Nekem nagyjából az eladásaimon múlik a második rész megjelentetése. Hiszen, ha emiatt nem szivárog vissza némi anyagi tőke hozzám, akkor nem lesz miből megjelentetni a következő könyvet. És akkor gyorsan el is áshatom magam mint író. Az írók többsége igenis hús-vér ember, aki ugyanúgy eljár dolgozni, ugyanúgy be kell osztania a pénzét, ugyanúgy van másfajta kiadásuk.</p>
<p style="text-align: justify;">Persze ezen a ponton meg lehet kérdezni, hogy <strong>miért vállalok egyáltalán magánkiadást</strong>. Biztosan „nem elég jó” a könyvem ahhoz, hogy hagyományos kiadásban jelenjen meg. Erre az a válaszom, hogy egyszer próbálkoztam „hagyományos jellegű kiadóval”, az is jól átvágott a palánkon, így nekem ebből elég volt. Nem akarom, hogy mások mondják meg, hogy milyen legyen a borító, hogy milyen terjedelmű legyen a szöveg, és hogy még az anyagi bevétel jó része is őket illesse. Nem! Ez az én könyvem, legyen minden olyan vele kapcsolatban, ahogy azt én akarom! És <strong>erre jó a magánkiadás, ami nem összekeverendő a szerzői kiadással</strong>, amikor maga a szerző intéz mindent. Nem! Emögött is kiadó áll, de eközben szerencsére sokkal nagyobb a szerző szabadsága és mozgástere.</p>
<p style="text-align: justify;">Visszakanyarodva az illegális letöltésekhez felmerül a kérdés, hogy mit lehet ilyenkor tenni. A kiadóm felajánlotta, hogy perelhetnénk. De minek? Ez olyan műfaj, <strong>hogyha levágjuk a sárkány fejét, akkor legalább három nő a helyére.</strong> Tehát, ha levetetjük egy bizonyos helyről, akkor három másikon még megjelenhet. Akkor nyeljem le a békát? Én azt tettem. Legalább annyi haszna van ennek a tapasztalatnak, hogy így többen megismerik a nevem, és talán többen várják a második részt. De <strong>az is biztos, hogy a következő kötet emiatt nem fog e-könyvben megjelenni</strong>. Vagy, ha meg is jelenik, akkor hónapokkal, évekkel később, mint a nyomtatott változat. Persze így sem lehet elkerülni, hogy megjelenjen bizonyos oldalakon, mert vannak olyan elvetemültek, akik esetleg beszkennelik. De legalább akkor dolgozzanak meg érte! És amúgy vicc az egész, mert azután, hogy mondjuk megírtam a sztorit, és feltenném én magam egy ilyen oldalra, a kutyát nem érdekelné, vagy levetetnék, mivel nem hivatalosan publikált könyvről van szó. Ha pedig hivatalosan publikálom, akkor felkerül egy ilyen oldalra, amiből nekem nincs bevételem. <strong>Ez egy ördögi kör, amiből nincs kiszállás</strong>. <strong>De ne ess kétségbe!</strong> Van, akinél jól is elsülhet. Hogy nálam így volt-e, azt majd a második kötet megjelenésénél tudom megmondani. És hogy még mit lehet tenni? Mondjuk azt, hogy felhívod az emberek figyelmét arra, hogy az írók nem unatkozó milliárdosok, és hogy ezzel megkárosítják, akár egy életre elkapálhatják őket.</p>
<p style="text-align: justify;">Ilyenkor jön szóba az, hogy <strong>„De hát olyan drágák a könyvek!”</strong> Ezt is nem egy embertől hallom. Igen, van áruk, de arra senki nem gondol, hogy mennyi munka van egy-egy könyv megjelenése mögött. Magamból kiindulva tudom, hogy úgyis <strong>egy csomó hülyeségre költünk, ami még kellhet, de lehet, hogy soha az életben nem használjuk. Az persze nem drága. Csak a könyv drága.</strong> Már amúgy néhány ezer forintért tudunk olyan vastagságú könyvet venni, amivel normál olvasási tempó mellett kihúzhatjuk legalább egy hétig. És ha az ember szórakozni szeretne (mozi, vidámpark, koncert stb.), akkor ennek az összegnek sokszorosa is elmegy néhány óra, vagy akár egy nap alatt. <strong>De a könyv az drága. Nem szeretnék ítélkezni, de valahol itt kezdődik a gondolatmenet, amely elvezet bennünket az illegális letöltőoldalakhoz.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>9. Csak óvatosan a <em>bloggerek</em>kel!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha már megjelent a könyved, akkor valószínűleg <strong>elgondolkodtál azon, hogy elküldöd <em>bloggereknek</em> könyvajánlóért cserébe.</strong> Én legalábbis így tettem. Vannak, akik szíves örömest elvállalják, vannak olyanok is, akik jelzik, hogy nincs idejük, kapacitásuk erre. Ezt tartsd tiszteletben! Nem mindenkit érdekelhet a könyved, vagy ha tudja, hogy biztosan nem tud rá időt szakítani, akkor az a korrekt, ha ezt jelzi és nem vállalja el a feladatot. És vannak olyanok is, akiktől árad a néma csend. Zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem ez alapvető udvariasság kérdése. Kicsit úgy is érzem magam ilyenkor, mint az állásinterjúkon; „Köszönjük, majd értesítjük”, aztán hónapokig semmi. Az ember az elején mentegeti őket, hogy biztos túl sok a jelentkező, biztos más fontos feladatuk van, aztán a végén kénytelen rájönni, hogy nem ütötte meg a mércét, és azóta betöltötte valaki más az állást. Én elhiszem és magamról is tudom, hogy a <em>bloggereknek</em> is ezer dolguk van, és nem mindig van kapacitásuk ilyesféle megkeresésekre, de ha nincs, akkor az az alapvető udvariasságba tartozik, hogy visszaírnak annyit, hogy: „Bocs, nem érdekel”. De ez csak a személyes "háklim", hiszen a semmi válasz szinte egyenlő azzal, hogy semmibe vesszük a másikat, és ez a könyves világban és azon kívül is zavar. Az a tapasztalatom, hogy akadt olyan <em>blogger</em>, aki néhány hét alatt elolvasta a könyvem, és írt róla, másokra hónapokat kellett várni, és van egy-kettő, akinek márciusban küldtem el a könyvem, most itt a karácsony, de még semmi hír róluk. Szerencsére ez a kevesebb. <strong>Többnyire az a tapasztalatom, hogy aki elvállalja, tartja is a szavát.</strong> Viszont hallottam olyan íróról, akinek meg kellett vennie a kiadótól a saját könyveit, hogy aztán azokat kiküldje <em>bloggereknek</em>. Tehát nem kis pénzt áldozott rá, és még ott van a nem olcsó postaköltség is. Erre a <em>bloggerek</em> közül nagyon kevesen olvasták el. Hogy mit tudsz tenni? Szerintem nincs teljesen bevált recept. Kutakodj! Ismerkedj! Próbálj kapcsolatokat építeni, és ott talán felüti a fejét egy-két <em>blogger</em> is, aki szívesen ír a könyvedről az oldalán, népszerűsíti azt. Így a megfelelő helyre kerülnek a példányaid. Tehát <strong>nem jó taktika fűnek-fának elküldeni a könyveket. Inkább válogasd meg azokat, akiknek beleillik a regényed a profiljába.</strong> Például, ha valaki csak romantikus könyvet olvas, akkor a horror regényeddel, vagy <em>sci-fi</em>ddel fölösleges megkeresned őt. Hogy <strong>miért fontos, hogy írjanak róla?</strong> Mert mégiscsak másként jön le, ha te magad mondod a könyvedről, hogy „Ez egy jó könyv, ajánlom, vedd meg!”, vagy ha más mondja ugyanezt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/karikonyv4.jpg" alt="karikonyv4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="573" height="382" /></p>
<p style="text-align: center;">kép forrása: pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>10. Olvass!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Megdöbbenek, amikor azt látom, hogy vannak írók, akik egyáltalán nem olvasnak. Itt most nem <em>Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés</em> című könyvéről, vagy a nagy klasszikusokról beszélek. Bár tény, hogy számomra ez is bakancslistás regény. Hanem olyanról, ami a <strong>saját műfajodban íródott, esetleg ismerős</strong> könyve, olyan, ami <strong>témába vág és érdekel</strong>. Így te magad is képet kapsz arról, hogy mi az, ami aktuálisan a könyvpiacon megy. És igen, <strong>a magyar könyvek jók</strong>!!! De ha nem akarsz magyar könyvet olvasni, akkor olvass külföldit! A lényeg, hogy olvass. Az olvasással tágítod perspektívádat, nem beszélve arról, hogy engem például <strong>segít a saját regények írásában is</strong>. Ez nem azt jelenti, hogy plagizálok! Egyszerűen csak olvasás közben máshogy forog az agyam, és beugrik egy-egy ötlet, amit hasznosíthatok a saját könyveimnél. Emellett <strong>ne félj felvállalni a véleményedet!</strong> Azt is, ha nem tetszik egy könyv, vagy valami egy könyvben. <strong>Nincs tökéletes könyv!</strong> Még akkor sem, ha te, vagy az egyik ismerősöd írta. Ha te is megmondod az őszinte véleményed, vagy akár te is elkezdesz könyvekről blogolni, akkor azzal a könyv írója is fejlődhet. Számomra már rég nem a tökéletesség a cél, hanem hogy a saját határaimat feszegessem, hogy elérjem a limitemet, és magamhoz képest a lehető legtöbbet/legjobbat nyújtsam. <strong>Tudod, te vagy a mérce!</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>11. Az írás igenis komoly munka!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Sokszor azt tapasztalom, hogy az emberek elmosolyodnak, ha megtudják, hogy van kiadott regényem. Úgy hiszik, hogy ez egyfajta kis „hobbika”, hogy csak úgy összerittyentek egy regényt két munkanap között, és ezzel elütöm a fölösleges szabadidőmet. Nem! <strong>Az írás bizony komoly munka! És nemcsak az, hogy megírod a könyved, hanem ami még azután következik.</strong> Hogy megtaláld a számodra megfelelő kiadót, hogy ott a szerkesztőddel, borítóterveződdel, korrektoroddal, tördelőddel stb. együtt összehozzátok A MŰVET. És még csak ezután jön a java! Az elején volt olyan, hogy félórába került egy poszt megírása, mert a lehető legjobban akartam megfogalmazni a mondanivalómat. És kinek van erre ideje? Komolyan, minden író mellé kellene egy személyi asszisztens! De azért úgy látom, hogy a magyar írók annyira nem keresnek jól az eladott könyvekből, hogy fussa ilyesmire. Így meg maradok én, maradsz te mint író, és ez sok idő és a sok munka, amit az egészbe beleteszel. Tehát <strong>a „hobbika” valójában az életed részévé válik</strong>, ott van veled hétköznap és hétvégén is. Ez egy <strong>0-24 órában zajló feladat</strong>. Ezért is tettem magam kicsit takarékra az ünnepekre. Nem akarom, hogy a jövő évet egy jól irányzott idegösszeomlással kezdjem, hanem frissen, kipihenten szeretném kezdeni 2021-et. Sokat tanultam ebben az évben, és van még bőven mit tapasztalnom ezután is ezen a pályán. Valószínűleg bővülni fog a jelenlegi tizenegy pont, remélhetőleg főleg pozitív tapasztalatokkal. Úgyhogy utolsó „tanácsomként” azt tudom mondani, hogy pihenj! Töltekezz fel az ünnepek alatt a vírushelyzet lehetőségeihez mérten! És soha ne add fel! Csak az veszít, aki feladja.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong>Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>Aurora</strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/christmas.jpg" alt="christmas.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F12%2F23%2Ftizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F12%2F23%2Ftizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F12%2F23%2Ftizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tizenegy jó tanács Karácsonyra kezdő íróknak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/12/23/tizenegy_jo_tanacs_karacsonyra_kezdo_iroknak#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/16355496" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/karikonyv6_1.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/06/17/amikor_en_meg_kispank_voltam_lazadasom_evtizedei
Amikor én még „kispánk” voltam: lázadásom évtizedei
2020-06-17T13:30:11+02:00
2020-06-17T13:30:11+02:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Az ember elgondolkozik egy s máson, amikor az egyik hideg, mámoros, téli éjszakán rájön arra, hogy a bakancsa, ami éppen a lábán van, idősebb, mint néhány ember a koncerten. Több mint másfél évtized telt el, amióta megvettem azt a bakancsot, és bizony nem eseménytelenül. De kezdjük a legelején!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/punk_agi.jpg" alt="punk_agi.jpg" class="imgnotext" width="319" height="425" /></p>
<p style="text-align: center;">Én és a bakancsom</p>
<p style="text-align: justify;">Épp érettségi előtt álltam, amikor megtörtént. Nem voltam tipikus tinédzser, nem lógtam a suliból, nem buliztam végig a hétvégéket, nem volt kifejezetten baráti társaságom, akikkel összejártunk volna mindenféle csínyt elkövetni. Én elvoltam a kis világomban. Írtam. Aztán egy bizonyos napon mindez megváltozott.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/104386969_1419781464889584_4828797266533520071_n.jpg" alt="104386969_1419781464889584_4828797266533520071_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="428" height="321" /></p>
<p style="text-align: center;">Tiniként írás közben</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Nem tudom, hogy jött az „isteni sugallat”, de egyszer csak úgy gondoltam, hogy punk leszek. Nem volt rám senki és semmi hatással ebben a „döntésben”,</strong> hiszen a suliba főleg rockerek jártak, punkokat nem is igazán ismertem. Alattam egy évvel járt egy punk srác, akivel aztán később jóban is lettünk, de azt sem mondhatom, hogy az ő hatása lett volna. Egyszerűen csak elkezdtek tetszeni a bőrkabátok, a szegecsek, a taraj, a piercingek és tetkók, a szókimondó szövegek, hangos zene, egyszóval minden, ami ennek az életformának a velejárója. <strong>Az életem 180 fokos fordulatot vett; elkezdtem punk zenét hallgatni, mindenféle színben pompázó ruhát hordani, atomszőkére szívattam a hajam, és bizony nálam is eljött (bár kicsit későn) a lázadás korszaka. Kifejezetten a világ és minden ellen lázadtam, kerestem önmagam, a társaságomat, a hangomat, az embereket, akikkel jól érezhetem magam.</strong> És egy kellemesen meleg este bizony meg is találtam azt.</p>
<p style="text-align: justify;">Mivel nem volt még társaságom, ezért az egyik barátnőmet fűztem meg, hogy járjunk le az egyik szórakozóhelyre koncertet hallgatni. Talán ő volt a legnyitottabb ilyesmire az ismerőseim közül. A hely amúgy Óbudán volt, és akkoriban sok punkbuli színhelyéül szolgált. Az egyik nyár végi, talán szeptemberi este is adtak egy koncertet, amire el akartam volna menni, de a barátnőm nem ért rá. Egyedül nem akartam menni, ezért már-már úgy volt, hogy otthon maradok, de egy másik barátnőm elhívott, hogy aludjak nála, meg amúgy is bulizni mennek az ő társaságával... Hát belementem.</p>
<p style="text-align: justify;">Úgy volt, hogy nála alszok aznap este. A Népligetnél találkoztam a barátnőivel, és hát hova is mentünk volna, mintsem diszkóba? Ennek nem örültem, és persze ők sem örültek nekem.<strong> Az egyik végignézett rajtam, majd közölte velem, hogy <em>így</em> nem fognak beengedni a szórakozóhelyre.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/padon.JPG" alt="padon.JPG" class="imgnotext open-in-modal" width="486" height="364" /></strong></p>
<p style="text-align: center;">17-18 évesen kicsit megváltozva...</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ekkor jöttem rá, hogy valójában nem is akarok odamenni. Az éppen zajló koncerten akartam lenni távol tőlük!</strong> Ezért fogtam magam, felszálltam az 1-es villamosra, és meg sem álltam Óbudáig. Egyedül voltam, de nem érdekelt. Szórakozni akartam, szabadnak lenni egy estére, ezért megbeszéltük a barátnőmmel, hogy valóban nála alszom, és útközben találkozunk valahol, miután mind kibuliztuk magunkat ki itt, ki ott. Mondhatom, nem bántam meg a döntést.</p>
<p style="text-align: justify;">Amint leszálltam a buszról, a szemközti oldalon ott találtam azt a srácot, akit az iskolából ismertem, éppen egy lánnyal boroztak a meleg betonon. A lány megszólított, a srác közölte vele, hogy ismer engem, mire nem telt bele sok időbe, és ott boroztam velük. Hamarosan mind bementünk a koncertre, a többi pedig már történelem. A lány a legjobb barátnőm lett, ő bemutatott a barátainak, együtt ittunk, együtt buliztunk. Már kicsit összefolynak az átmulatott esték emlékei, de ugyanazon a helyen, egy szeptember végi éjszakán táncoltam először egy „titokzatos idegennel”, aki tíz évvel később a férjem lett. De ez már egy másik történet...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/kep1.jpg" alt="kep1.jpg" class="imgnotext" width="444" height="295" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: center;">Tánc a "titokzatos idegennel"</p>
<p style="text-align: justify;">Ezután nem múlt el hétvége koncert nélkül. És <strong>hogy mi volt nekem a punk? Maga a nyers, szókimondó, valódi szabadság. Itt nem nézte senki, hogy a másiknak milyen dús a pénztárcája, milyen a bőrszíne, milyen a családi háttere, milyen kapcsolatai vannak. Egyenlőek voltunk. Egyetlen dolog érdekelt minket, hogy összejöjjünk, koncerten legyünk, poharazgassunk, élményeket gyűjtsünk, éljük egy kicsit...</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/dscn5926.JPG" alt="dscn5926.JPG" class="imgnotext open-in-modal" width="518" height="388" /></strong></p>
<p style="text-align: center;">Punkok a szabadban: én, a férjem és az öccse (balról jobbra)</p>
<p style="text-align: justify;">Miközben ezt a bejegyzést írom, és üvölt a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=AUAlwM6dLkg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">NOFX</a> egyik albuma a fülemben, bizony megrohannak az érzések. Hogy a bakancsom már elmúlt 16 éves, valóban sok emlék, sok koncert, sok fesztivál, sok arc fut át az agyamon, ha visszagondolok. Az akkori haverokból azóta felnőtt emberek lettek. Ismerek olyanokat, akik külföldre mentek folytatni a „punkoskodást”, mások külföldön dolgoznak, építgetik a jövőjüket, életüket. Megint mások itthon boldogulnak, céget alapítottak, dolgoznak, gyereket nevelnek, élik az életüket. De <strong>egy biztos. Azért időről időre „összefújja a szemetet a szél”,</strong> és minden olyan, mintha nem telt volna el egyetlen nap sem azóta, hogy leszálltam volna arról a buszról, és megkezdődtek volna lázadásom évtizedei.</p>
<p> </p>
<p><strong> </strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F17%2Famikor_en_meg_kispank_voltam_lazadasom_evtizedei%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F17%2Famikor_en_meg_kispank_voltam_lazadasom_evtizedei%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F17%2Famikor_en_meg_kispank_voltam_lazadasom_evtizedei%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Amikor én még „kispánk” voltam: lázadásom évtizedei"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/06/17/amikor_en_meg_kispank_voltam_lazadasom_evtizedei#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/15815450" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/punk_agi.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/06/10/kezdetek_az_elso_regenyem_tortenete
Kezdetek: az első regényem története
2020-06-10T09:37:56+02:00
2020-06-10T09:37:56+02:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Ehhez a sztorihoz vissza kell lapoznom jó pár oldalt életem könyvében, de még ma is tisztán emlékszem a történtekre, legalábbis egy bizonyos napra mindenképp, ugyanis az örökre nyomot hagyott bennem. Ekkor 14 éves voltam, elkezdtem a gimnáziumot, és az osztálytársaim között ráakadtam egy lányra, aki hasonló érdeklődéssel bírt, mint én: <strong>mindketten odáig voltunk a <a href="https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-a-gyuruk-ura" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Gyűrűk Uráért</a>. </strong>Én elsősorban a könyvért rajongtam, de a filmet is vagy ezerszer láttam. Abban az évben jött ki talán a <a href="https://port.hu/adatlap/film/tv/a-gyuruk-ura-a-ket-torony-the-lord-of-the-rings-the-two-towers/movie-51664" target="_blank" rel="noopener noreferrer">második rész</a>. A szabadidőmben beleástam magam <a href="https://www.tolkien.hu/tolkien/item/3096-j-r-r-tolkien-eletrajza" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Tolkien</a> világába, szinte benne éltem.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/lotr.jpg" alt="lotr.jpg" class="imgnotext" width="361" height="542" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Unsplash</p>
<p style="text-align: justify;">A barátnőmmel viszont egyre telhetetlenebbek lettünk. Még többet és még többet szerettünk volna ebből a világból, és nem voltunk hajlandók beletörődni abba, hogy <a href="https://moly.hu/enciklopedia/zsakos-frodo" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Frodó</a> és barátai története ott ért véget, ahol. Ezért <strong>úgy döntöttünk, hogy írunk neki folytatást. </strong>Ha visszagondolok, megmosolyogtat ez a gyermeki naivitás és egyszerűség, ahogy az egészet kezeltük. Ezért, kedves olvasó, kérlek, nézd el nekem ezt a hozzáállást! Mai fejjel persze úgy gondolnám, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy „belerondítsak” más ember történetébe, főleg egy ilyen műbe! De <strong>akkor olyan természetesnek tűnt az egész, mintha csupán lélegeznünk kellett volna. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Végül magához ragadott egy addig ismeretlen bűvölet: írni kezdtem.</strong> Egyik oldal jött a másik után, egyik fejezetet követte a másik, mire befejeztem a könyvet. Szerettem volna, ha a barátnőm is becsatlakozik, ahogy eredetileg terveztük, de valahogy ez elmaradt. Nekem viszont volt egy vastag füzetem tele a kézírásommal, és a Gyűrűk Ura folytatásával. Akkoriban már rendelkeztem számítógéppel, de valahogy jobban szerettem kézzel írni. Lehet, hogy ez az iskola hatása volt. Végül begépeltem a történetemet, és nem hagytam az asztalfiókban porosodni.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/en_irok_fekete-feher.jpg" alt="en_irok_fekete-feher.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Én írás közben 14-15 éves koromban</p>
<p style="text-align: justify;">Mit csinál ilyenkor egy 14 éves lány? Hát odaadja az anyukájának az írását, hogy olvassa el. Az anyukának pedig rendszerint tetszeni szokott a gyermeke alkotása. Így volt ez nálam is. De<strong> nem álltunk meg néhány dicsérő szónál, az én anyukámat nem ilyen fából faragták. Ő oroszlánként harcolt az álmaimért.</strong> Felhívta azokat a kiadókat, ahol az eredeti történetet, illetve annak előzményit is megjelentették. Volt, ahonnan elhajtották őt, máshol viszont fogadták az írásomat. Ezután következett a hosszadalmas várakozás időszaka.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/gyu.jpg" alt="gyu.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="362" height="427" /></p>
<p style="text-align: center;">A Gyűrűk Urától a Névtelenekig</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Tisztán emlékszem arra a napra. Hazaértem az iskolából, talán még le sem vettem a táskámat a hátamról, odamentem anyuhoz, aki épp a 10. emeleti panellakásunk aprócska konyhájában főzött ebédet, és közölte velem, hogy a kiadó érdeklődik az írásom iránt, meg szeretnének ismerni engem. </strong>Nem sokszor sírtam el magam örömömben. Két alkalomra emlékszem, az egyik ez a nap volt, a másik, amikor megkérték a kezem. </p>
<p style="text-align: justify;">Bementünk hát a kiadóba, ahol megismertem annak igazgatónőjét. Elmondta, hogy elküldte szakértőkhöz elolvasni az írásomat, de érthető okok miatt nem jelentethető meg. Egy kicsit letört akkor a dolog, de <strong>nagy hatással volt rám az igazgatónő kedvessége és biztatása. Tőle kaptam azt a tanácsot, ha valóban írással akarok foglalkozni, akkor olvassak sokat és menjek magyar szakra. Hat évvel később ez meg is történt. Nélküle nem lennék ott, ahol ma vagyok</strong> (most csinálom a PhD-t).</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/olvaso_lany.jpg" alt="olvaso_lany.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="338" height="509" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Unsplash</p>
<p style="text-align: justify;">Hogy tényleg elküldte-e a szakértőknek a művem, hogy tényleg úgy gondolta, hogy ha nem sértenénk vele szerzői jogokat, akkor megjelentetné, vagy csak nem akarta letörni egy fiatal lány lelkesedését, az maradjon az ő titka. Mindenesetre <strong>nálam itt kezdődött az írás mint szenvedély, hobbi, függőség, szerelem... Azóta persze sokat fejlődtem</strong>, ha úgy vesszük, az első megjelent regényem, a <a href="https://moly.hu/konyvek/estelle-brightmore-13-napon" target="_blank" rel="noopener noreferrer">13. napon</a> óta is sokat csiszolódtam, fejlődtem, értem íróként. Ma pedig úgy gondolom, okkal lehetek büszke a <a href="https://moly.hu/konyvek/aurora-lewis-turner-nevtelenek" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Névtelenekre</a>, a legújabb könyvemre. Bár kalandos volt az eddigi utam a könyveimmel, de ilyen sok év távlatából is megmaradt az álmom/célom; írni, írni mindhalálig!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F10%2Fkezdetek_az_elso_regenyem_tortenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F10%2Fkezdetek_az_elso_regenyem_tortenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F10%2Fkezdetek_az_elso_regenyem_tortenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kezdetek: az első regényem története"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/06/10/kezdetek_az_elso_regenyem_tortenete#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/15772164" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/lotr.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/06/03/a_nevtelenek_tortenete_keziratbol_konyv
A "Névtelenek" története: kéziratból könyv
2020-06-03T06:58:55+02:00
2020-06-03T06:58:55+02:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;">Megmondom őszintén, hogy örülök, hogy ezt a témát szavaztátok meg a <a href="https://www.facebook.com/groups/266721161368108/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">privát csoportomban,</a> mivel ez a történet talán sokak számára tanulságos lehet. Hogy miért? Mert valójában <strong>ez a könyv kétszer került kiadásra, így sok szomorú és boldog napot élt meg. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> Most ott tartunk, hogy készen van a nagy mű: a Bolygókeringő trilógia (melynek első része a Névtelenek), és eszem ágában sincs hagyni, hogy az asztalfiókomban porosodjon. Mit tesz ilyenkor egy író? Hát elkezd kiadók után kutakodni az internet sötét bugyraiban. Sorról sorra jönnek a szimpatikusabbnál szimpatikusabb ajánlatok. Vannak, akiknél nagyon lassú a kommunikáció, heteket kell várni egy-egy válaszlevélre, mások már aznap árajánlatot küldenek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/nevtelenek_minta.jpg" alt="nevtelenek_minta.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="344" height="282" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ekkor még csak puhatolódzok, felmérem a lehetőségeket, küldözgetem a kéziratomat, hátha ráharap valaki... <strong>Így kerültem végül bele egy bizonyos kiadó hálójába. </strong>Miután elküldtem nekik a kéziratot kb. egy hétre rá jelezték, hogy érdekelné őket a történetem, és hajlandók lennének velem együtt dolgozni.</p>
<p style="text-align: justify;">Végre! Ezt gondoltam magamban, hiszen <strong>ez lehet minden szerző álma: egy kiadó, aki magára vállalja a mű megjelentetésének költségeit, mivel HISZ benne!</strong> Ebben a pillanatban felkerült rám egy szemellenző, röviden és tömören szólva bedőltem nekik. Hogy miért? Mert <strong>egyszerűen elbódított az az érzés, hogy valakinek KELLHET a művem, valaki JÓNAK tartja azt! Még azt sem bántam, hogy én a bevételből SEMMIT (és ez nem túlzás!) nem kapok. Nem érdekelt a pénz. Úgy voltam vele, hogy úgysem fogok meggazdagodni <em>elmém gyermekéből, </em>akármelyik kiadónál is jelenik meg. A cél az volt, hogy OLVASSÁK! </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> Hamarosan ott tartottam, hogy eladtam nekik a könyvem jogait, rendeltem néhány extrát tőlük, hogy legyen egy kis reklám, jelenjen meg e-könyvben is stb. Mire jobban utánaolvastam a kiadónak, és <strong>rájöttem, hogy amit csinálnak, az valójában LEHÚZÁS</strong>. A szerzők naivitását, bizalmát kihasználva <strong>elhúzzák előttük a mézesmadzagot, melyen az áll, hogy olyan jót írtál, hogy mi a saját pénzünkön megjelentetjük a műved, mert hiszünk benned.</strong> <strong>Én, balga, pedig eszemet vesztve loholtam bele a csapdába.</strong> Annak végén pedig az várt rám, hogy az extrákért kifizettem nekik (nem kevés) összeget, mire kiderült, hogy náluk az a módi, hogy amint a terjesztők rendelnek X példányt a könyvből, ők azt legyártják, de ha nem kel el mind, a maradék könyv árát (amit mellesleg durván drágán árulnak) kifizettetik a szerzővel. Hát ennyire hisznek bennünk!. Ebbe már nem mentem bele!</p>
<p style="text-align: center;"> <a href="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/nevtelenek1kiadas.jpg" target="_blank" class="" rel="noopener noreferrer"></a><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/nevtelenek1kiadas.jpg" alt="nevtelenek1kiadas.jpg" class="imgnotext" width="283" height="448" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong>1. kiadó: borító</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> Le voltam sújtva! Elmúlt a lila köd, a függöny, ami eddig a szememet takarta. <strong>Azt hittem, hogy ennyi volt, temethetem az egész Bolygókeringő trilógiát.</strong> <strong>De én nem vagyok az a feladós típus.</strong> Szeretek harcolni, felállni, és újra küzdeni az álmaimért (ez nem csoda, hiszen csillagjegyemet tekintve kos vagyok). <strong>Ebben a történetben pedig különösen hittem, ezért muszáj volt felállnom, és harcolnom érte. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Hogy mit tettem? Még nem volt késő szerződést bontani, visszakérni az extrákért fizetett összeget (hiszen azokat még nem kezdték el megvalósítani), és teljes hátraarcot csinálni. Hozzáteszem, hogy a szerződésbontásért is fizetnem kellett, de már nem érdekelt. Csak szabaduljak meg tőlük! Persze emellett még annyi hátránya volt a dolognak, hogy úgy bontottunk szerződést, hogy a legyártott könyveket tovább árulhatják, ráadásul azzal a borítóval, amit én magam terveztettem meg, és ami úgy a szívemhez nőtt, hogy nem tudtam róla lemondani. Így történt, hogy a könyvem jogait visszavásároltam tőlük.</p>
<p style="text-align: justify;"> <strong>Ott voltam megtörten, csalódottan, megkárosítva még mindig egy kézirattal a kezemben. </strong>Kicsit a kedvenc mesém, a <a href="https://mek.oszk.hu/00300/00309/00309.htm#5" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kis Hableány</a> jutott eszembe a helyzetemről; én is eladtam a hangomat (kézirat) a tengeri boszorkánynak (kiadó), azért, hogy enyém legyen a herceg szerelme (megjelenjen a boltokban a könyvem, és eljusson az olvasókhoz). De, <strong>ahogy a Kis Hableány, én is kaptam egy második esélyt</strong>.</p>
<p style="text-align: justify;">Szerencsére, mielőtt ráharaptam volna a csalira az első kiadónál, többekkel beszéltem, és így bukkantam végül rá arra a kiadóra, aminél végül megjelent a Névtelenek (2. kiadó). Ők szerzői kiadást vállalnak, abszolút korrektek, megbízhatók, és összességében nagyon elégedett vagyok a munkájukkal. Ezen a ponton pedig <strong>megfogadtam, hogy soha többet nem próbálkozok olyan kiadóknál, akik a könyv jogaiért cserébe magukra vállalják a kiadás összegét</strong> (és persze a nyereség nagy része is őket illeti ilyen esetben). <strong>Ne húzzon belőlem és a könyvemből hasznot senki! </strong>Persze, tudom, hogy nem minden kiadó ilyen, mint amibe én is belefutottam! De mégis <strong>úgy érzem korrektnek, hogy én mint szerző döntök MINDENRŐL a könyvemmel kapcsolatban, enyémek a jogok, én vagyok a főnök. Ez hatalmas szabadság!</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/nevtelenek_-om.jpg" alt="nevtelenek_-om.jpg" class="imgnotext" width="338" height="480" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong>2. kiadó: borító</strong></p>
<p><strong> </strong></p>
<p style="text-align: justify;">A második kiadás esetén teljesen fellélegezhettem, és így jelent meg március elején a Névtelenek (immár másodszorra). Ezzel pedig megvalósult egy álom. Visszagondolva nem bántam meg, hogy így alakult. Egyrészt <strong>talán a történetem segíthet más szerzőknek, és tanulhatnak a hibámból.</strong> Persze nem hibáztathatom teljesen az 1. kiadót, hiszen nekem kellett volna alaposabban utánanézni, mielőtt aláírtam volna a szerződést. Én mentem bele gondolkodás nélkül! Sajnos ilyen vagyok, fellelkesedvén képes vagyok azonnal, gondolkodás nélkül beleugrani valamibe, amit ott és akkor helyesnek vélek. Ennek hatására már persze óvatosabb lettem, sokat javítottam a kéziraton is a két megjelenés között. <strong>Úgy érzem, hogy a másodikra már tényleg büszke lehetek!</strong> <strong>Már csak azt sajnálom, hogy akadtak olyanok, akik az első kiadótól vásárolták meg a könyvet. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Titeket pedig arra kérlek, hogy legyetek türelemmel! Tervezem, hogy megjelentetem a második, később a harmadik részt is, hogy teljessé váljon a Bolygókeringő trilógia. De ehhez persze ti, olvasók is kelletek! Köszönöm az eddigi belém vetett bizalmat, kedvességet, támogatást és törődést! Mert ezen hányadtatások ellenére csak ez számít igazán; hogy ti, olvasók ott tarthatjátok a kezetekben a Névteleneket, ami sok kalandot megélt addig, amíg végül életre kelt.</p>
<p>A könyv <a href="https://olvasnimeno.hu/konyvek/nevtelenek" target="_blank" rel="noopener noreferrer">megrendelhető</a>. </p>
<p>A Molyon pedig már <a href="https://moly.hu/konyvek/aurora-lewis-turner-nevtelenek" target="_blank" rel="noopener noreferrer">vélemények</a>et is olvashattok róla. </p>
<p>Szeretettel várok mindenkit a <a href="https://www.facebook.com/groups/266721161368108/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">csoportomba</a>! </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F03%2Fa_nevtelenek_tortenete_keziratbol_konyv%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F03%2Fa_nevtelenek_tortenete_keziratbol_konyv%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F06%2F03%2Fa_nevtelenek_tortenete_keziratbol_konyv%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A "Névtelenek" története: kéziratból könyv"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/06/03/a_nevtelenek_tortenete_keziratbol_konyv#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/15737382" border="0" /></a><br /></p>
0
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/nevtelenek_minta.jpg
https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/05/28/fuggosegem_az_iras
Függőségem: az írás
2020-05-28T08:22:38+02:00
2020-05-28T08:22:38+02:00
Aurora Lewis Turner
https://blog.hu/user/1534240
<p style="text-align: justify;"><strong></strong>Úgy, hogy megint író lettem, bele-belefutok olyan kérdésekbe, hogy mi ösztönöz engem, miért írok egyáltalán. Persze erre vannak olyanok, akik könnyű és egyértelmű választ tudnak adni. Mondják, hogy az írás kapcsán kicsit kiszakadnak a valóságból, vagy akár önsegítő jelleggel ragadnak tollat, esetleg szakértői egy-egy témának, és a tudásukat osztanák meg másokkal úgy, hogy könyv formájában közvetítik a gondolataikat. Millió ok létezik, talán pontosan annyi, ahány író élt és él a Földön.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha engem kérdeznek, talán azt mondhatom, hogy legfőképpen <em>muszáj</em>ból.</strong> Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy áll a hátam mögött egy hajcsár, aki addig fel nem enged állni az íróasztal mögül, amíg be nem fejezek egy-egy fejezetet... Sőt! Nincs is íróasztalom! :) Valahogy mindig kényelmesebbnek éreztem a laptopomat az ölembe véve, a kanapén vagy ágyamon ücsörögve írni, mint asztalhoz telepedni. Ilyen az én belső világom.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/book3_pixabay.jpg" alt="book3_pixabay.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="386" height="257" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Az írással mindig is viharos volt a kapcsolatom, amióta csak megírtam életem első művét. <strong>Olyan volt nekem, mint egy szerető</strong>, akitől a mennyekben érezheti magát az ember, más világokat fedezhet fel a képzelet segítségével, istent játszhat, teremtőt, elbújhat, szerelembe eshet, meghalhat, újjászülethet... de aztán mindig eljön a másnap reggel, és kijózanodva rájövök arra, hogy csak ideig-óráig tart a mámor, utána visszazuhanok a valóságba. És talán itt jön szóba a függőség.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Függőségnek mondanak minden olyan tevékenységet, amelyet túlzásba lehet vinni. Ez a <em>túlzásba vitel</em> pedig mindenképpen káros</strong>... az egészségre, a kapcsolatokra, a lélekre. Nálam az alkotás valahogy úgy jön, hogy egyszer csak egy érzéstől, egy illattól, egy filmtől, egy beszélgetéstől, vagy csak egyszerűen a metróban látott egyik reklámtól megelevenedik a kép a fejemben, és forogni kezd a film. Ettől a perctől kezdve megpecsételődik a sorsom. Állandóan az adott sztori körül kezdenek el cikázni a gondolataim.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/book1_unsplash.jpg" alt="book1_unsplash.jpg" class="imgnotext" width="330" height="495" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Unsplash</p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezt először egy édes, a szerelemhez hasonlatos érzésként tudom leírni. Utána jön a szenvedés, hogy vajon elkezdjem-e egyáltalán papírra vetni a „filmem” történéseit, megéri-e az áldozat... az áldozat, melynek során létrehozom elmém gyermekét. Hiszen már tudom, hogy milyen lemondásokkal jár... Ha pedig úgy határozok, akkor már nincs visszaút. <strong>Onnantól kezdve nincs se éjjelem, se nappalom, mivel a „filmem” forog magától.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Dolgozó ember lévén nem egyszerű, de nem is lehetetlen megoldani, hogy a fejezetek egymás után formálódjanak. <strong>Általában akkor szokott jól fejen kólintani az ihlet, amikor a legkevésbé alkalmas.</strong> Utóbbi esetben a doktori képzés legnagyobb vizsgája előtt. Június végén vizsgáztam, és június elején történt, hogy nem bírtam már magamban tartani a történetet, egyszerűen kijött belőlem, a felszínre tört, mint vulkánok esetén a forró láva. Ha pedig már elkezdem, és tényleg elég erős a történet ahhoz, hogy világra jöjjön, akkor a szerelem kitart egészen a mű végéig.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Írás közben sokszor nem eszem, alig alszom, kattogok, lesem az órát, hogy mikor maradhatok egyedül és juthatok hozzá végre a szeremhez, amely végtelen izgalmat, katarzist, majd megnyugvást hoz. Ez a nyugalom pedig nem tarthat sokáig, hiszen pár órával később már a következő fejezet történései forognak a fejemben.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Általában ösztönszerűen írok, mindig azt, ami ott és akkor kikívánkozik belőlem. Nem is olvasom újra a fejezeteket, csak a legvégén. Ilyenkor én is bezárkózom, minden szabadidőmet az írásba fektetem. Hajnalban kelek, vagy még éjjel is írok, 4-5 órát alszom naponta. Hogy ez káros vagy sem, mindenki döntse el maga. <strong>Én bevállalom. Hogy miért? Mert nincs felemelőbb érzés, mint a kezemben tartani egy újszülöttet, egy regényt, a saját élő művemet.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/books4_pixabay.png" alt="books4_pixabay.png" class="imgnotext" width="368" height="282" /></p>
<p style="text-align: center;">Kép forrása: Pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">De még ezután kezdődik csak az igazi munka! Előveszem, javítom, csinosítgatom, ezerszer átolvasom, átírom, átfogalmazom. Ekkorra már nincs lila köd, szerelem, és fejben forgó film. <strong>Ekkorra már a puszta valóság van; egy könyv, egy történet, egy egész saját univerzum.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ettől a ponttól kezdve pedig kezdetét veszi egy kalandos, néha vesződséges, néha sírós, néha örömteli utazás, melynek végén egyetlen cél lebeg: a kéziratból könyv lesz. Ezt az izgalmas utat viszont egy másik bejegyzésben tárgyalom. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F05%2F28%2Ffuggosegem_az_iras%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F05%2F28%2Ffuggosegem_az_iras%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fauroraelmejeben.blog.hu%2F2020%2F05%2F28%2Ffuggosegem_az_iras%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Függőségem: az írás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://auroraelmejeben.blog.hu/2020/05/28/fuggosegem_az_iras#comments"><img class="item_ctp" src="https://auroraelmejeben.blog.hu/rss/image/post/id/15722400" border="0" /></a><br /></p>
könyv
írás
alkotói_munka
0
2020-05-28 13:04:36
Auróra elméjében
https://auroraelmejeben.blog.hu
https://m.blog.hu/au/auroraelmejeben/image/book3_pixabay.jpg