Nemegyszer hallom ezt a mondatot olvasni szerető emberek szájából. Nem szeretnék amúgy ezzel a cikkel senkit sem megbántani, és legfőképp nem szeretnék senkinek a pénztárcájában turkálni, hiszen mindenki a saját anyagi lehetőségeihez mérten tudja, hogy mi drága és mi olcsó. Mivel író vagyok, aki megerősítést keres ebben a jelmondatban, az nyilván nem fog ilyenre találni, inkább lapozzon tovább! Na, jó, de mégis: Tényleg drágák a könyvek! Drága az a 3-4-5000 Ft, amit egy-egy több száz oldalas műért kérnek, ha épp az embernek azon kell sakkoznia, miként adjon ételt a gyermeke szájába. Ez így van, válság idején leadunk az úgynevezett „extra” kiadásokból. Nem járunk annyit fodrászhoz és körmöshöz, jó a régi póló is, nem kell vennünk újat, és hát a szórakozás is háttérbe szorul. Ez érthető. De azért gondoljunk bele, mi munka van egy könyvben!

Kép forrása: pixabay

Kész a kézirat, ami elmegy szerkesztőhöz, korrektorhoz, tördelőhöz, lesz borítója, tehát grafikus is kell hozzá, és ez mind-mind pénz. Tapasztalataim szerint az írók többsége nem a hagyományos kiadást választja műve megjelentetéséhez, hanem saját zsebből fizeti e költségeket. De, ha még a kiadó is vállalja magára mindezt, ez mind-mind rengeteg munka, rengeteg pénz és idő. Megjelenik a könyv, az író és a kiadó is izgul, hogy milyen lesz a fogadtatása, mire sok helyről azt kapják válaszul, hogy „de hiszen olyan drágák a könyvek, inkább letöltöm őket”. Ha nem lenne így, nem kerülnének fel az egyébként jogvédett tartalmak illegális letöltő oldalakra. Tisztelet a kivételnek! Azoknak, akik kalózkodás helyett inkább megveszik a könyvet. Ezzel nem ítélkezni akarok, hiszen itt is érvényes a bibliai mondás: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Az internetes világban mindenki találkozik életében legalább egyszer illegális letöltésekkel, és bizony nagy a csábítás; „Megnézem, ha nem tetszik, legalább nem buktam rajta pénzt!” – gondolhatjuk.  Ez ellen harcolni pedig szélmalomharc volna, hiszen ha levágjuk a sárkány fejét, lehet, hogy még három nő helyette. Tehát ha mondjuk, egyik oldalról leszedetjük féltve őrzött művünket, attól még három másikra simán felkerülhet. Kezdhetsz ügyvédet keresni, perelni, de én magamról tudom, hogy hullana a hajam tőle, így sajnos kénytelen voltam belenyugodni. Alapvetően a hozzáállással van a gond; Fent van, letöltöm, ingyen olvasom/nézem nem gondolva arra, hogy ezzel megkárosítok másokat. Aztán persze én leszek a leginkább felháborodva, ha teszem azt, egy általam kedvelt sorozatnak nem jön a következő része, mert az író/kiadó veszteséges évet zár, nincs miből megjelennie. És ez történik annak ellenére, hogy azt a könyvet több százan, esetleg több ezren, tízezren olvassák.

No meg igen, filmet és zenét is szoktunk ugye letölteni. Nem azt mondom, hogy az jobb vagy rosszabb a könyvek letöltésénél, csak azt, hogy más. Gondolkozzunk együtt kicsit! Lehet, hogy letöltenek filmeket, zenéket, de azért – ha épp nincs járvány –, jelesebb alkalmakkor azért a többség csak eljár koncertre, vagy egyet mozizni. Én is szeretem mindkét tevékenységet. Ezek jó szabadidős programok egyedülállóknak, pároknak, családosoknak kicsiktől a nagyokig mindenkinek. De olyan nincs, hogy elhívnak egy csomó embert, belépőt szednek, akik a műsor fő attrakciójaként azt nézik, hogy te írsz. Jó, lehet rendezni könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, ilyenek vannak persze, de szerintem ezek csak egy bizonyos réteget mozgatnak meg. Főként a családot és a barátokat, akik úgysem töltenék le a könyvedet, mert vagy vagy olyan jó fej, és adsz nekik ingyen példányt, vagy már úgyis megvették.

Kép forrása: pixabay

Azt veszem észre, hogy szerencsére az emberek olvasnak, kezd újra divatba jönni az olvasás. Arra nézve még nem találkoztam statisztikával, hogy az olvasók hány százaléka veszi meg ténylegesen a könyveket, és hány százaléka hisz az illegális letöltésekben. Ha bevallásos alapon megkérdeznénk őket, valószínűleg az sem adna reális képet. Mert persze, megszoktuk már, hogy a szórakozásért nem annyira szeretünk fizetni, főleg, ha ingyen is hozzájuthatunk. A folyamatokba pedig nem gondolunk bele; hogy esetleg minden egyes letöltés gombra való kattintás közelebb visz egy művészt ahhoz, hogy gazdaságosabb hobbit válasszon magának, és mondjuk, nekiálljon kézműves süteményeket, vagy bármi mást készíteni, mert tetszik, vagy sem, mi is pénzből élünk.

Képzeld el, hogy van egy saját vállalkozásod. Mondjuk, toronyórát gyártasz lánccal, erre valaki bejönne a boltodba, felnyalábolná az összes toronyórádat, és kiállna a sarokra ingyen osztogatni a járókelőknek. Nem háborodnál fel? Ugyanez a helyzet az illegális letöltésekkel, csak azzal a különbséggel, hogy annak súlyát nem érezzük, nem vesszük annyira komolyan a dolgot. Pedig lehet, hogy valakinek pont ez tesz pontot a karrierjére.

Kép forrása: pixabay

És igen, drága a könyv, ahogy minden más is, ha csak az árát nézzük. Sok munka van benne, ezért érthető, hogy nem fogják tíz forintért adni. De gondoljunk csak bele; egy könyvvel átlag olvasási tempó mellett azért több szép órát, több napot is el lehet tölteni. Amúgy szerintem igazából az a drága, amit nem használunk. Saját magamról is beszélek, amikor azt mondom, hogy annyi felesleges hülyeségre lehet költeni! Egy cipőre, ami aztán soha nem lesz a lábunkon, ruhára, mert olyan jól nézett ki a fogason, de amikor felvesszük, rájövünk, hogy nem előnyös, vagy bármire, amiről úgy gondoljuk, valamire majd csak jó lesz, de valójában bekerül egy szekrénybe, aztán évek múltán kidobjuk. A könyv is drága, igen, ha nem olvassuk el.