Úgy, hogy megint író lettem, bele-belefutok olyan kérdésekbe, hogy mi ösztönöz engem, miért írok egyáltalán. Persze erre vannak olyanok, akik könnyű és egyértelmű választ tudnak adni. Mondják, hogy az írás kapcsán kicsit kiszakadnak a valóságból, vagy akár önsegítő jelleggel ragadnak tollat, esetleg szakértői egy-egy témának, és a tudásukat osztanák meg másokkal úgy, hogy könyv formájában közvetítik a gondolataikat. Millió ok létezik, talán pontosan annyi, ahány író élt és él a Földön.

Ha engem kérdeznek, talán azt mondhatom, hogy legfőképpen muszáj ból. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy áll a hátam mögött egy hajcsár, aki addig fel nem enged állni az íróasztal mögül, amíg be nem fejezek egy-egy fejezetet... ...

Megmondom őszintén, hogy örülök, hogy ezt a témát szavaztátok meg a privát csoportomban,  mivel ez a történet talán sokak számára tanulságos lehet. Hogy miért? Mert valójában ez a könyv kétszer került kiadásra, így sok szomorú és boldog napot élt meg.

            Most ott tartunk, hogy készen van a nagy mű: a Bolygókeringő trilógia (melynek első része a Névtelenek), és eszem ágában sincs hagyni, hogy az asztalfiókomban porosodjon. Mit tesz ilyenkor egy író? Hát elkezd kiadók után kutakodni az internet sötét bugyraiban. Sorról sorra jönnek a szimpatikusabbnál szimpatikusabb ajánlatok. Vannak, akiknél nagyon lassú a kommunikáció, heteket kell várni egy-egy válaszlevélre, mások már aznap árajánlatot küldenek.

...