Azok mellett, amiket tavaly és tavalyelőtt elmondtam, nem sok újdonsággal tudok szolgálni, de azért változott kicsit a helyzet, vagy talán én változtam, mindenki döntse el maga. Ezekről a pozitív váltásokról és változásokról fog szólni ez a rövidke cikk.

Kész a leltár:

Eleinte ódzkodtam ettől a felülettől, és még most is van pár olyan jellemzője, amitől a hideg futkos a hátamon (pl. nehéz rajta bármit is megtalálni), de úgy gondolom, marketing téren még mindig az "ingyen" olvasható, interaktív regények azok, amik a legtöbb olvasót megmozgatják. Azért tettem idézőjelbe az ingyen szót, mivel az olvasó az idejével fizet érte, amiért nagyon hálás vagyok. Úgyhogy ez a felület mindenképp izgalmas és kipróbálásra érdemes. 

A Bűvölet és apró mocskos gyilkosságok, mielőtt letöröltem volna Wattpadról.

Nem, nem mondtam le örökre a fantasyról, viszont a krimi mindig is érdekelt, így most sikerült összevegyíteni a két műfajt, és létrehozni valami izgalmasat. A családban mindig a nagymamám olvasott krimiket, én pedig úgy tanultam meg olvasni, hogy könyvesboltosat játszottunk. Ő mindig otthon hagyta a szemüvegét, nekem meg el kellett olvasnom a fülszöveget. Szóval gyakorlatilag krimiken nőttem fel, rajtuk tanultam meg olvasni, és érdekes módon ez visszaköszönt most az életemben. Nagyon izgalmas, de azért néha gyomorforgató is, amikor az ember a különböző mérgek hatásairól, vagy a holtak bomlási üteméről kutat az interneten. Nem túl karácsonyi téma, mindenesetre kihívást jelent, és valami új és izgi, amit kipróbáltam idén. Neked is megéri új műfajokat felfedezni és kipróbálni.

Én A tűzrókával és A megtörhetetlen átokkal a Libriben

Mindig jelentőségteljes mozzanat egy író számára a könyvesboltokban látni a művét, akárcsak az, hogy idegenek (tehát nem apu, anyu, jóbarát, kolléga) olvassák. De mint egy idő után a gyereked kezét, a könyvedet is el kell engedned. Nincs ráhatásod arra, hogy az olvasók mit gondolnak, szeretik/nem szeretik a regényt. Nekem idő volt ezt megtanulni, mert úgy akartam, hogy annyira szeressék a könyveimet, mint én írni szerettem őket. De ez nem így megy! Sok múlik azon, az adott ember mennyire a célközönség része, éppen milyen hangulatban kapja el a regény, milyen szempontok szerint értékel stb. Én is kevésbé lettem feszült, amint elengedtem a könyveim sorsát, és megtanultam ugyanúgy örülni egy-egy negatívabb hangvételű értékelésnek is, mint a pozitívnak. Elvégre valaki vette a fáradságot, leült, elolvasta, értékelte, az idejét szánta rá, és ennél nincs nagyobb ajándék. Szóval let it snow... Mármint let it go...

Ehhez a témához kapcsolódva egyre inkább élvezem, ha megosztom az embereket. Ha valaki vagy nagyon gyűlöli, vagy imádja ugyanazon karakteremet. Vagy ha imádják vagy utálják, hogy pörgős a sztorim. Nincs tökéletes könyv, és több bloggerrel beszélgetve rájöttem: gyanús, ha valami 100%os, vagy ahhoz közeli. Hogy a gyanús mit jelent pontosan, kérdezzétek őket. Mindenesetre értem, mire gondolnak. Tehát jó megosztó lenni! Már csak magamból kiindulva, nálam nagyon kevés a "hűha" könyv, amitől eldobom az agyam és csak pörög. De ha egy könyv kellően kikapcsol, jól meg van írva, szórakoztat, és nem igazán tudok kötekedni (ami amúgy nem is célom), akkor miért ne adnék rá 5 csillagot? Ilyenből meg van egy csomó. És olyan könyv is volt, amit többször is a falhoz vágtam, nem is tudtam 3 csillagnál többet adni rá, mivel nem értettem, hogy lehetnek ilyenek a szereplők... De még hetekkel ezután is foglalkoztatott. Szóval jó megosztónak lenni. Mert ez azt jelenti, érdekli az embereket a regény, hat rájuk, szeressék vagy utálják. It's good to be bad... De csak bizonyos körülmények között, és bizonyos mértékig. A katasztrófaturizmus kerülendő. Ha mindenki utálná a könyveimet, komolyan elgondolkodnék azon, hogy érdemes-e írni őket.

Én a könyveimmel és a doktori disszertációmmal

Bárhogy és bármi van, az emberek szeretik tudni, mi történik a másikkal. Ezért is kapnak sok-sok likeot azok a képek, amin az író+könyv szerepel, és nem csak a könyv maga. Igyekeztem eddig a posztjaimat főként a könyveimre redukálni, és jelenleg nyílok csak ki, és talán többet mutatok magamból (más kérdés, ezt értik vagy értékelik-e az olvasók). Ugyanis nem tartom magam különösképpen érdekesnek, szemben a könyveimmel. De azért sikerült pár személyes hangvételű posztot írni. Mivel ebben az évben doktoráltam, ezért volt 1-2 poszt is ezzel kapcsolatban, de voltam étteremben, volt nálam Booktime Edina nyaralni, és ezeket is a nagyérdemű elé tártam, akárcsak a verseimet, amik kevésbé pozitív hangulatúak. Úgyhogy: mutasd magad!

Booktime Edinával étteremben és a Balaton partján

 

Ez az év fontos barátságokat szült, míg más barátságok elmélyültek. Nagy örömömre szolgált, hogy Booktime Edinát vendégül láttam Budapesten, mivel nagyon sokat segít nekem a marketing terén, így ez volt a minimum, hogy nálam nyaralt. Meghatározó volt a két hét, amit itt töltött. Emellett kaptam a Könyvhéten egy meglepetésvendéget: Emesét, akivel a távolság miatt "csak" netes barátok lehettünk előtte, és aki a Falakmögött blogot vezeti. Emellett több magyar írónővel is cseréltem könyvet, voltam a könyvbemutatóikon, vagy együtt dedikáltam velük. Nagy örömömre szolgált, hogy megismertem Sáfrán Juditot és Maróti Gabit, akikkel két közös könyvbemutatónk is volt. Szóval a barátságok mindig aranyat érnek, a szakmai kapcsolatok nagyon fontosak. Nemcsak azért, mert tanulunk egymástól, hanem azért is, mert hasonló az érdeklődésünk, óhatatlan, hogy barátságok alakulnak.

Emesével a Könyvhéten

Sáfrán Judittal, Maróti Gabival és Turóczi Patríciával (balról jobbra)

Ez az év számomra kész érzelmi hullámvasút volt. Voltak nagyon sötét és nagyok felemelő pillanatok. Idén szilveszterig adtam magamnak haladékot, hogy eldöntsem: akarom én ezt? Megéri? Hiszen sokkal nyugodtabb és lazább lenne elengedni az írást, kényelmesen hátradőlni és nem csinálni semmit. Már az egyik irányba hevesen dől a mérleg nyelve, hogy melyikbe, nem árulom el, jövőre kiderül. Különben is, szilveszterig van még idő... 

Edinával és Judittal a Laser Parkban egy fárasztó laserharc után (balról jobbra)

Buótyik Dorinával dedikálunk a Könyvhéten

Bogár Erikával dedikálunk a Könyvfesztiválon

Nem adhatok kész receptet, hogy ezt és ezt csinálod, és tutira elismert író leszel. Ha tudnám, én is biztos használnám ezt a fortélyt. Egyet mondhatok, ha komolyan gondolod, írj! A többi meg jön magától. Csak ne add fel!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet!