Kép forrása: unsplash

2020. szerencsére nemcsak rosszat tartogatott a számomra, hanem néhány örömteli pillanatot is. Közülük az egyik, hogy márciusban (ismét) író lettem. Úgy érzem, hogy ebben az évben nagyon sokat tanultam erről a szakmáról, noha még nagyon a pályám elején járok. Mindig is bennem volt a segítő szándék, ezért ennek az évnek a tanulságait próbálom most egy csokorba gyűjteni. Ezek a pontok a saját tapasztalataimat tartalmazzák, és természetesen nem nálam van a bölcsek köve. Nem azért írom ezt, hogy mindenkinek megmondjam a tutit, hiszen lehetséges, hogy másoknak más módszerek válnak be, más tapasztalatokat szereznek. Viszont, ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét, biztos, hogy nem válna káromra, ha tudnék ezekről a dolgokról, mielőtt bármibe is belekezdek.

Na, szóval tegyük fel, hogy megírtad életed regényét, az megjelent. Ha azt szeretnéd, hogy az el is jusson az olvasókhoz, ezután sem tanácsos hátradőlni, mint aki jól végezte dolgát. De akkor mit lehet tenni? Most jöjjenek a tapasztalatok:

1. A legfontosabb: a közösségépítés!

Mindegy, hogy íróknak szóló konferencián veszek részt, cikket olvasok, vagy más írókkal beszélgetek, ez a téma újra és újra előjön. Ez mindennek az alapja. Én személy szerint márciusban kezdtem a közösségépítést, miután kijött a könyvem. Ez nem a legjobb taktika. Ha teheted, előbb állj neki! Nem is kell sok hozzá, csupán egy írói oldal a közösségi média valamelyik (vagy a lehető legtöbb) felületén. Ott aztán kedvedre beszélgethetsz emberekkel, beharangozhatod, később reklámozhatod a saját könyved, olvasókat gyűjthetsz. Igen, idő és energiaigényes feladat, de még mindig gyorsabb módja ez a regényed megismertetésének, mint amilyen eszközök száz évvel ezelőtt álltak volna a rendelkezésedre. És tényleg beválik! Én is sok barátot szereztem ezeken a felületeken, akár írókat, akár olvasókat. Ezek pedig értékes kapcsolatok. Nemcsak azért, mert közülük valószínűleg lesz olyan, aki érdeklődik a regényed iránt, hanem azért mert tanulhatsz tőlük, beszélgethetsz velük, akár együtt is sírhattok és nevethettek. Amellett, hogy foglalkozol az oldaladdal, érdemes saját írói csoportot létrehozni, ahová azokat az embereket gyűjtöd, akikkel szorosabb a kapcsolatod. Emellett van egy csomó könyvekkel foglalkozó csoport is, ahol szokott reklámlehetőség, esetleg reklámnap lenni. Ilyenkor megoszthatod a csoport többi tagjával a könyved elérhetőségét. Nem beszélve a Molyról! Ezen a felületen is reklámozhatsz, de ami még fontosabb, ez egy hatalmas olvasói-írói közösség. Ha aktív vagy, itt is gyűjthetsz olvasókat.

2. Légy türelemmel! Légy kitartó!

Na, ez az, ami nekem nem az erényem. Ha egyszer befektetek X mennyiségű időt és energiát Y dologba, akkor azt akarom, hogy az szinte azonnal megtérüljön. A könyvkiadás viszont nem így működik. Főleg, ha egy földi halandó vagy (és nem például közszereplő, celeb, akinek már alapból van „rajongótábora”). Próbálj meg apró célokat kitűzni magadnak, amelyeket el is érhetsz! Persze mindenki úgy indul, hogy megírta a számára legkedvesebb regényt, ami olyan tökéletes, hogy ilyet még nem látott a világ. Persze, hogy az! Neked. Sokan úgy futnak neki, hogy ők lesznek a következő J. K. Rowling. Megvan az esély rá, de az átlagember a csillogás és siker mögé nem lát be. Nem tudja, hogy mennyi munka és energia van egy-egy kötet mögött. És nemcsak addig, amíg az megjelenik, hanem a kiadás utáni életében is. Ehhez pedig mérhetetlen türelem szükséges. Lehet, hogy az a munka, amit ma befektetsz a könyvedbe, csak hosszú hónapok, évek múltán térül meg. Itt csak az nyerhet, aki kitartó és türelmes.

3. Higgy a könyvedben, tégy a könyvedért!

Meglepődök, amikor azt tapasztalom, hogy egy-egy író nem hisz a saját művében (nem ítélkezni akarok, én is jártam így pár évvel ezelőtt a legelső regényemnél). Sajnos a kiadás utáni munka nagy részét te magad végzed. Hogy tudod eladni a „termékedet”, ha te magad sem hiszel benne? Nincs tökéletes könyv, mindegyiknek vannak apró hibái, de ezek ellenére, ha hiszel benne, ha úgy gondolod, hogy az emberek bizonyos csoportját érdekelheti, akkor könnyebb dolgod lesz a marketinggel is.

kép forrása: pixabay

4. Fogadd emelt fővel a kritikát!

Ez bizony eléggé ingoványos talaj. AZ ÍRÓ megírja A MŰVÉT, és ezáltal egy olyan kapcsolat alakul ki a két fél között, mint szülő és gyermeke között. A szülő (kezdetben) tökéletesnek látja gyermekét, legyen az bármilyen is. Viszont mások könnyebben felfedezik a gyerek (értsd könyv) hibáit. Azzal, hogy te kiállsz a nyilvánosság elé, közszemlére teszed a művedet, egyfajta támadási felületet biztosítasz. Még akkor is, ha tényleg a világ legjobb könyvét írtad meg. Mert a kritika bizony ehhez a műfajhoz tartozik, legyen az jó vagy rossz. Nem túlzottan célszerű nekiállni vitatkozni azon, hogy másnak miért az a szubjektív véleménye, ami, hiszen miért is ne lehetne az? Mindenkinek joga van a véleményalkotáshoz. Tartsd tiszteletben mások véleményét! Próbáld meg megfogadni a tanácsokat és tanulni belőlük! Hidd el, nem is olyan nehéz különbséget tenni aközött, ha az illető csak le akarja húzni a könyved, vagy ha tényleg segíteni próbál. Persze ehhez is kellenek az évek és a rutin, de azért már kezdőként is el lehet igazodni nagyjából a kritikák labirintusában. Nekem az év egyik legnagyobb tanulsága ez! A könyvemben van néhány rész, mely a főhősöm előző életeit mutatja be. Vannak olyanok, akik imádják, és azt mondják, hogy ezek kellenek oda, mások szerint lassítják a a regény menetét. Nem lehet mindenkinek megfelelni! Úgysem tudod megfogadni az összes tanácsot és véleményt, viszont célszerű megszívlelned őket. Ez egyfajta „spirituális” utazás, mely amúgy nagyon sok önismeretet tanít neked. Megmutatja, hogy mik a gyengéid, miben kell még fejlődnöd, ahogy kiemeli azokat a tulajdonságokat is, amikben jó vagy.

5. Óvakodj a trolloktól!

A kritikusok mellett megjelenhetnek még a trollok. Hidd el, egyikre se készítenek fel az iskolában. A kritika általában építő jellegű, a trollok pedig tapasztalataim szerint inkább nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, és főként sértegetni, személyeskedni akarnak. Nem összekeverendő a kettő! Vannak olyan emberek, akik abban lelik örömüket, hogy mindenféle gúnyos megjegyzést irkálnak posztok alá. Én is találkoztam velük, és egyedüli fegyver, amivel győzhetsz a trollok ellen, az a közöny. Ezek az emberek sokszor nem is vállalják az arcukat, azt se tudják, miről van szó, egyszerűen boldoggá teszi őket, ha reagálsz a megjegyzéseikre, ha felhúzod magad, ha kiállsz az igazadért. Ezt ne tedd! Mert a hülyéket úgyse tudod meggyőzni, még akkor sem, ha tudod, hogy ezer százalékig neked van igazad, és a másik ostobaságokat beszél. Komolyan! Túl rövid az élet, hogy hülyékkel vitatkozz! A trollok pedig körömszakadtáig ragaszkodnak az „igazukhoz”, velük nem lehet beszélni, úgyis csak csukott fülekre találnál. Akkor meg minek tennéd? Ha trolltámadás ér, vagy egy olyan megjegyzéssel állítom le őket, amit általában nem szoktak érteni, vagy nem reagálok rájuk, esetleg nyomok egy like-ot, és továbblapozok. Neked sem éri meg, hogy idegzsábát kapj miattuk. Bár az a céljuk, hogy felhúzzanak, állj ellen! Légy közönyös! És akkor talán nyerhetsz.

A másik kicsit bicskanyitogató tapasztalatom, hogy sokan úgy használják a közösségi média felületeit, mint egy társkeresőt. Pedig arra is megvannak a megfelelő felületek. Nem egy üzenetet kaptam férfiaktól olyan semmitmondó szöveggel, hogy „Helló, bébi!” meg, hogy „Szia, te gyönyörű nő”, még olyan is volt, aki egyszerűen a nevét és a telefonszámát küldte el, még köszönni is elfelejtett. Nem is értem! Valakinek ez bevált valaha, uraim? Úgy hiszem, hogy valamennyire azért ki kell állnunk a nyilvánosság elé, és nem rejtőzhetünk álarc mögé annak ellenére, hogy a könyv itt a lényeg. Az a tapasztalatom, hogy az író, aki mögötte van, legalább annyira számít. Az emberek szeretik arcokhoz kötni a történéseket, szeretik megismerni a személyeket, akik hatnak rájuk. Különben miért lenne Könyvhét, és író-olvasó találkozók? Úgyhogy elkerülhetetlen, hogy egy-egy kép felkerüljön rólad az oldaladra. Nem tudom, hogy férfi írók esetén miként működik, hogy őket is ostromolják-e a nők, de az írónők esetén sokszor hallom, látom, hogy ilyesfajta kommentek érkeznek. Sajnos mindegy, hogy házas vagy, hogy van gyereked, hogy boldog párkapcsolatban élsz, ez őket nem érdekli. Itt is azt a fegyvert használom, ami a trollok ellen annyira jól bevált; a közönyt. Ne foglalkozz velük! És nem, uraim, az oldalam nem társkereső!

Kép forrása: pixabay

6.Te legyél a mérce!

Ha az ember bekerül egyfajta közösségbe, óhatatlan, hogy találkozik mások sikerével. A mai virtuális világ pedig különösen kiélezi ezt. Ha az ember felmegy a közösségi média felületeire, akkor nagy valószínűséggel azt látja, hogy az ismerősei milyen sikereket értek el, milyen jó munkájuk, szép családjuk, külföldi utazásuk, menő autójuk van. Senki nem fog feltenni ezekre a felületekre képet a legrosszabb napjáról, amikor egyszerűen semmi nem sikerül neki, és úgy érzi, összedől a világ. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek tökéletesek, és sosincs rossz napjuk, soha nincsenek a padlón, noha hajlamosak vagyunk ezt hinni. Ugyanez igaz az írókra is. Ha komolyan foglalkozol ezzel, akkor előbb-utóbb úgyis bekerülsz egy közegben, amiben azt látod, hogy a másik már megint milyen öt csillagos értékelést kapott, hogy újra kellett nyomtatni a könyveit, mert elfogytak a példányok, hogy milyen sok olvasó kommentel a posztjához, hogy milyen népszerűek a bejegyzései stb. Te meg eközben próbálod lasszóval összeszedegetni az olvasóidat, megint kaptál egy olyan értékelést, ami nem villanyozott fel túlságosan, a kiadó meg küldi a tájékoztatást arról a pár darab könyvről, amit abban a hónapban sikerült eladni. Ne foglalkozz ezzel! Legyél te a mérce! Tűzz ki reális célokat magad elé, amit el is tudsz érni! Az ne érdekeljen, hogy milyen sikeres a másik, mivel nem látod annak az írónak a legrosszabb napját, nem látod, amikor ő is bizonytalan, amikor ő is úgy érzi, hogy az egésznek nincs semmi értelme, és hagyná az egészet a francba. Ha a saját dolgaiddal foglalkozol, és örülsz az apró sikereknek is, akkor rögtön más színben látod majd a világot.

7. Légy aktív!

Az aktivitás itt nem azt jelenti, hogy elárasztod személyes jellegű posztokkal az írói oldaladat. Nehéz megtalálni az egészséges mennyiségű információt, hiszen ha túl keveset posztolsz, akkor elfelejtenek, ha pedig túl sokat, akkor meg egyszerűen sok leszel a követőidnek. Próbálj az ő fejükkel gondolkodni arról, hogy mi az az információmennyiség, ami fogyasztható, amit te is szívesen látnál az üzenőfaladon. Amúgy tapasztalataim szerint a könyves világban az olvasókat leginkább a nyereményjátékok aktiválják. De ezt sem érdemes túlbonyolítani. Sokszor csak egy-egy kattintásra vagy kommentre van kapacitásuk. Ez persze egyrészt szomorú, hiszen egy ingyen könyvért, amelynek szállítását is te biztosítod, ennél azért tehetnének többet! De az a tapasztalatom, ha valami túl hosszú, vagy túl bonyolult, azt úgyse olvassák el, továbblapoznak, még akkor is, ha a világ legjobb könyve a tét. Sokszor ütközök én is érdektelenségbe, és ilyenkor érzem azt, hogy nincs értelme az egésznek. Pedig hidd el, hogy van! A kemény munka megtérül. A like-ok és kommentek száma pedig nem mindig tükrözik a valóságot. Találkoztam olyannal, aki agyonlike-olta a posztjaimat, és azt se tudta, miről van szó. És vannak olyan ismerősök is, akik nem like-olnak, de ha találkozunk, tudják, hogy mi történt az oldalamon, vagy csoportomban. Ez egyfajta görbe tükör. Te csak azt teheted, hogy egészséges mennyiségű információt osztasz meg a könyvedről és magadról is.

kép forrása: pixabay

8. Ne ess kétségbe!

Számomra az egyik legsötétebb nap az volt, amikor több kedves író kolléga is felhívta a figyelmemet arra, hogy kikerült illegális letöltőoldalakra a könyvem. Egyrészt persze kihúztam magam, hiszen legalább annyira számítok, hogy valaki eltöltött egy fél másodpercet azzal, hogy feltöltse az e-könyvemet ezekre a felületekre. Valószínűleg tetszett neki a könyvem, különben minek a vesződség? A másik gondolatom pedig az volt, hogy; „Basszus, megloptak!” Igen, ez is lopásnak minősül, bár nem feltétlenül rossz szándék vezérelhette azt, aki feltette a könyvemet ezekre az oldalakra. Sokan azt gondolhatják, hogy az írók biztosan unatkozó milliárdosok, akiknek úgyse számít. De, igenis számít! Nekem nagyjából az eladásaimon múlik a második rész megjelentetése. Hiszen, ha emiatt nem szivárog vissza némi anyagi tőke hozzám, akkor nem lesz miből megjelentetni a következő könyvet. És akkor gyorsan el is áshatom magam mint író. Az írók többsége igenis hús-vér ember, aki ugyanúgy eljár dolgozni, ugyanúgy be kell osztania a pénzét, ugyanúgy van másfajta kiadásuk.

Persze ezen a ponton meg lehet kérdezni, hogy miért vállalok egyáltalán magánkiadást. Biztosan „nem elég jó” a könyvem ahhoz, hogy hagyományos kiadásban jelenjen meg. Erre az a válaszom, hogy egyszer próbálkoztam „hagyományos jellegű kiadóval”, az is jól átvágott a palánkon, így nekem ebből elég volt. Nem akarom, hogy mások mondják meg, hogy milyen legyen a borító, hogy milyen terjedelmű legyen a szöveg, és hogy még az anyagi bevétel jó része is őket illesse. Nem! Ez az én könyvem, legyen minden olyan vele kapcsolatban, ahogy azt én akarom! És erre jó a magánkiadás, ami nem összekeverendő a szerzői kiadással, amikor maga a szerző intéz mindent. Nem! Emögött is kiadó áll, de eközben szerencsére sokkal nagyobb a szerző szabadsága és mozgástere.

Visszakanyarodva az illegális letöltésekhez felmerül a kérdés, hogy mit lehet ilyenkor tenni. A kiadóm felajánlotta, hogy perelhetnénk. De minek? Ez olyan műfaj, hogyha levágjuk a sárkány fejét, akkor legalább három nő a helyére. Tehát, ha levetetjük egy bizonyos helyről, akkor három másikon még megjelenhet. Akkor nyeljem le a békát? Én azt tettem. Legalább annyi haszna van ennek a tapasztalatnak, hogy így többen megismerik a nevem, és talán többen várják a második részt. De az is biztos, hogy a következő kötet emiatt nem fog e-könyvben megjelenni. Vagy, ha meg is jelenik, akkor hónapokkal, évekkel később, mint a nyomtatott változat. Persze így sem lehet elkerülni, hogy megjelenjen bizonyos oldalakon, mert vannak olyan elvetemültek, akik esetleg beszkennelik. De legalább akkor dolgozzanak meg érte! És amúgy vicc az egész, mert azután, hogy mondjuk megírtam a sztorit, és feltenném én magam egy ilyen oldalra, a kutyát nem érdekelné, vagy levetetnék, mivel nem hivatalosan publikált könyvről van szó. Ha pedig hivatalosan publikálom, akkor felkerül egy ilyen oldalra, amiből nekem nincs bevételem. Ez egy ördögi kör, amiből nincs kiszállás. De ne ess kétségbe! Van, akinél jól is elsülhet. Hogy nálam így volt-e, azt majd a második kötet megjelenésénél tudom megmondani. És hogy még mit lehet tenni? Mondjuk azt, hogy felhívod az emberek figyelmét arra, hogy az írók nem unatkozó milliárdosok, és hogy ezzel megkárosítják, akár egy életre elkapálhatják őket.

Ilyenkor jön szóba az, hogy „De hát olyan drágák a könyvek!” Ezt is nem egy embertől hallom. Igen, van áruk, de arra senki nem gondol, hogy mennyi munka van egy-egy könyv megjelenése mögött. Magamból kiindulva tudom, hogy úgyis egy csomó hülyeségre költünk, ami még kellhet, de lehet, hogy soha az életben nem használjuk. Az persze nem drága. Csak a könyv drága. Már amúgy néhány ezer forintért tudunk olyan vastagságú könyvet venni, amivel normál olvasási tempó mellett kihúzhatjuk legalább egy hétig. És ha az ember szórakozni szeretne (mozi, vidámpark, koncert stb.), akkor ennek az összegnek sokszorosa is elmegy néhány óra, vagy akár egy nap alatt. De a könyv az drága. Nem szeretnék ítélkezni, de valahol itt kezdődik a gondolatmenet, amely elvezet bennünket az illegális letöltőoldalakhoz.

9. Csak óvatosan a bloggerekkel!

Ha már megjelent a könyved, akkor valószínűleg elgondolkodtál azon, hogy elküldöd bloggereknek könyvajánlóért cserébe. Én legalábbis így tettem. Vannak, akik szíves örömest elvállalják, vannak olyanok is, akik jelzik, hogy nincs idejük, kapacitásuk erre. Ezt tartsd tiszteletben! Nem mindenkit érdekelhet a könyved, vagy ha tudja, hogy biztosan nem tud rá időt szakítani, akkor az a korrekt, ha ezt jelzi és nem vállalja el a feladatot. És vannak olyanok is, akiktől árad a néma csend. Zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem ez alapvető udvariasság kérdése. Kicsit úgy is érzem magam ilyenkor, mint az állásinterjúkon; „Köszönjük, majd értesítjük”, aztán hónapokig semmi. Az ember az elején mentegeti őket, hogy biztos túl sok a jelentkező, biztos más fontos feladatuk van, aztán a végén kénytelen rájönni, hogy nem ütötte meg a mércét, és azóta betöltötte valaki más az állást. Én elhiszem és magamról is tudom, hogy a bloggereknek is ezer dolguk van, és nem mindig van kapacitásuk ilyesféle megkeresésekre, de ha nincs, akkor az az alapvető udvariasságba tartozik, hogy visszaírnak annyit, hogy: „Bocs, nem érdekel”. De ez csak a személyes "háklim", hiszen a semmi válasz szinte egyenlő azzal, hogy semmibe vesszük a másikat, és ez a könyves világban és azon kívül is zavar. Az a tapasztalatom, hogy akadt olyan blogger, aki néhány hét alatt elolvasta a könyvem, és írt róla, másokra hónapokat kellett várni, és van egy-kettő, akinek márciusban küldtem el a könyvem, most itt a karácsony, de még semmi hír róluk. Szerencsére ez a kevesebb. Többnyire az a tapasztalatom, hogy aki elvállalja, tartja is a szavát. Viszont hallottam olyan íróról, akinek meg kellett vennie a kiadótól a saját könyveit, hogy aztán azokat kiküldje bloggereknek. Tehát nem kis pénzt áldozott rá, és még ott van a nem olcsó postaköltség is. Erre a bloggerek közül nagyon kevesen olvasták el. Hogy mit tudsz tenni? Szerintem nincs teljesen bevált recept. Kutakodj! Ismerkedj! Próbálj kapcsolatokat építeni, és ott talán felüti a fejét egy-két blogger is, aki szívesen ír a könyvedről az oldalán, népszerűsíti azt. Így a megfelelő helyre kerülnek a példányaid. Tehát nem jó taktika fűnek-fának elküldeni a könyveket. Inkább válogasd meg azokat, akiknek beleillik a regényed a profiljába. Például, ha valaki csak romantikus könyvet olvas, akkor a horror regényeddel, vagy sci-fiddel fölösleges megkeresned őt. Hogy miért fontos, hogy írjanak róla? Mert mégiscsak másként jön le, ha te magad mondod a könyvedről, hogy „Ez egy jó könyv, ajánlom, vedd meg!”, vagy ha más mondja ugyanezt.

kép forrása: pixabay

10. Olvass!

Megdöbbenek, amikor azt látom, hogy vannak írók, akik egyáltalán nem olvasnak. Itt most nem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című könyvéről, vagy a nagy klasszikusokról beszélek. Bár tény, hogy számomra ez is bakancslistás regény. Hanem olyanról, ami a saját műfajodban íródott, esetleg ismerős könyve, olyan, ami témába vág és érdekel. Így te magad is képet kapsz arról, hogy mi az, ami aktuálisan a könyvpiacon megy. És igen, a magyar könyvek jók!!! De ha nem akarsz magyar könyvet olvasni, akkor olvass külföldit! A lényeg, hogy olvass. Az olvasással tágítod perspektívádat, nem beszélve arról, hogy engem például segít a saját regények írásában is. Ez nem azt jelenti, hogy plagizálok! Egyszerűen csak olvasás közben máshogy forog az agyam, és beugrik egy-egy ötlet, amit hasznosíthatok a saját könyveimnél. Emellett ne félj felvállalni a véleményedet! Azt is, ha nem tetszik egy könyv, vagy valami egy könyvben. Nincs tökéletes könyv! Még akkor sem, ha te, vagy az egyik ismerősöd írta. Ha te is megmondod az őszinte véleményed, vagy akár te is elkezdesz könyvekről blogolni, akkor azzal a könyv írója is fejlődhet. Számomra már rég nem a tökéletesség a cél, hanem hogy a saját határaimat feszegessem, hogy elérjem a limitemet, és magamhoz képest a lehető legtöbbet/legjobbat nyújtsam. Tudod, te vagy a mérce!

11. Az írás igenis komoly munka!

Sokszor azt tapasztalom, hogy az emberek elmosolyodnak, ha megtudják, hogy van kiadott regényem. Úgy hiszik, hogy ez egyfajta kis „hobbika”, hogy csak úgy összerittyentek egy regényt két munkanap között, és ezzel elütöm a fölösleges szabadidőmet. Nem! Az írás bizony komoly munka! És nemcsak az, hogy megírod a könyved, hanem ami még azután következik. Hogy megtaláld a számodra megfelelő kiadót, hogy ott a szerkesztőddel, borítóterveződdel, korrektoroddal, tördelőddel stb. együtt összehozzátok A MŰVET. És még csak ezután jön a java! Az elején volt olyan, hogy félórába került egy poszt megírása, mert a lehető legjobban akartam megfogalmazni a mondanivalómat. És kinek van erre ideje? Komolyan, minden író mellé kellene egy személyi asszisztens! De azért úgy látom, hogy a magyar írók annyira nem keresnek jól az eladott könyvekből, hogy fussa ilyesmire. Így meg maradok én, maradsz te mint író, és ez sok idő és a sok munka, amit az egészbe beleteszel. Tehát a „hobbika” valójában az életed részévé válik, ott van veled hétköznap és hétvégén is. Ez egy 0-24 órában zajló feladat. Ezért is tettem magam kicsit takarékra az ünnepekre. Nem akarom, hogy a jövő évet egy jól irányzott idegösszeomlással kezdjem, hanem frissen, kipihenten szeretném kezdeni 2021-et. Sokat tanultam ebben az évben, és van még bőven mit tapasztalnom ezután is ezen a pályán. Valószínűleg bővülni fog a jelenlegi tizenegy pont, remélhetőleg főleg pozitív tapasztalatokkal. Úgyhogy utolsó „tanácsomként” azt tudom mondani, hogy pihenj! Töltekezz fel az ünnepek alatt a vírushelyzet lehetőségeihez mérten! És soha ne add fel! Csak az veszít, aki feladja.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!

Aurora