Az ember elgondolkozik egy s máson, amikor az egyik hideg, mámoros, téli éjszakán rájön arra, hogy a bakancsa, ami éppen a lábán van, idősebb, mint néhány ember a koncerten. Több mint másfél évtized telt el, amióta megvettem azt a bakancsot, és bizony nem eseménytelenül. De kezdjük a legelején!

Én és a bakancsom

Épp érettségi előtt álltam, amikor megtörtént. Nem voltam tipikus tinédzser, nem lógtam a suliból, nem buliztam végig a hétvégéket, nem volt kifejezetten baráti társaságom, akikkel összejártunk volna mindenféle csínyt elkövetni. Én elvoltam a kis világomban. Írtam. Aztán egy bizonyos napon mindez megváltozott.

Tiniként írás közben

Nem tudom, hogy jött az „isteni sugallat”, de egyszer csak úgy ...

Ehhez a sztorihoz vissza kell lapoznom jó pár oldalt életem könyvében, de még ma is tisztán emlékszem a történtekre, legalábbis egy bizonyos napra mindenképp, ugyanis az örökre nyomot hagyott bennem. Ekkor 14 éves voltam, elkezdtem a gimnáziumot, és az osztálytársaim között ráakadtam egy lányra, aki hasonló érdeklődéssel bírt, mint én: mindketten odáig voltunk a Gyűrűk Uráért . Én elsősorban a könyvért rajongtam, de a filmet is vagy ezerszer láttam. Abban az évben jött ki talán a második rész . A szabadidőmben beleástam magam Tolkien világába, szinte benne éltem.

Kép forrása: Unsplash

A barátnőmmel viszont egyre telhetetlenebbek lettünk. Még többet és még többet szerettünk volna ebből a világból, és nem voltunk ...

Megmondom őszintén, hogy örülök, hogy ezt a témát szavaztátok meg a privát csoportomban,  mivel ez a történet talán sokak számára tanulságos lehet. Hogy miért? Mert valójában ez a könyv kétszer került kiadásra, így sok szomorú és boldog napot élt meg.

            Most ott tartunk, hogy készen van a nagy mű: a Bolygókeringő trilógia (melynek első része a Névtelenek), és eszem ágában sincs hagyni, hogy az asztalfiókomban porosodjon. Mit tesz ilyenkor egy író? Hát elkezd kiadók után kutakodni az internet sötét bugyraiban. Sorról sorra jönnek a szimpatikusabbnál szimpatikusabb ajánlatok. Vannak, akiknél nagyon lassú a kommunikáció, heteket kell várni egy-egy válaszlevélre, mások már aznap árajánlatot küldenek.

...

Úgy, hogy megint író lettem, bele-belefutok olyan kérdésekbe, hogy mi ösztönöz engem, miért írok egyáltalán. Persze erre vannak olyanok, akik könnyű és egyértelmű választ tudnak adni. Mondják, hogy az írás kapcsán kicsit kiszakadnak a valóságból, vagy akár önsegítő jelleggel ragadnak tollat, esetleg szakértői egy-egy témának, és a tudásukat osztanák meg másokkal úgy, hogy könyv formájában közvetítik a gondolataikat. Millió ok létezik, talán pontosan annyi, ahány író élt és él a Földön.

Ha engem kérdeznek, talán azt mondhatom, hogy legfőképpen muszáj ból. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy áll a hátam mögött egy hajcsár, aki addig fel nem enged állni az íróasztal mögül, amíg be nem fejezek egy-egy fejezetet... ...