2021. nov 27.

Hogyan írjunk interaktív történetet?

írta: Aurora Lewis Turner
Hogyan írjunk interaktív történetet?

Mostanában több író is megkeresett azzal, hogy szívesen írna interaktív történetet, meséljek az interaktív történetalkotás menetéről. Ezért született meg a cikk ötlete, hátha hasznos lesz azoknak, akik ebbe a bizony sokszor kemény fába vágják fejszéjüket.

storytelling-4203628_960_720.jpg

Kép forrása: Pixabay

Mi is az az interaktív történet?

A szó hagyományos értelmében olyan sztori, aminél az olvasó választhat adott nézőpontok/befejezések közül, hogy melyiket olvassa el. Tehát az író megírja az összes változatot, amik közül választani lehet (Lapozz az X. oldalra, ha ezt meg ezt a befejezést/nézőpontot akarod olvasni stb.). Bizonyos szempontból lusta embernek tartom magam, nem akartam több lehetséges végkimenetelt írni egyazon történethez, ezért nálam az interaktív történet annyit tesz, hogy van egy Facebook csoportom, ahová többnyire könyvszerető emberek kukkantanak be. Megszavaztatom az adott történet zsánerét, a főszereplők nevét, a kinézetüket, majd ez alapján megírom az első fejezetet. Nálam minden héten szerda az a nap, amikor fel szoktam tenni a blogomra az új fejezetet, csütörtökön pedig szavazást indítok, miként folytatódjon a történet. Hétfőig lehet szavazni, majd szerdán újra felkerül a következő fejezet és így tovább. Amint a végére érünk, felkérem az olvasókat, hogy küldjenek címötleteket. Azokat is meg szoktam szavaztatni, semmiről nem döntök önkényesen, elvégre ez nem az én, hanem a mi KÖZÖS történetünk. Az lesz a regény címe, ami a legtöbb szavazatot kapja, és ugyanez igaz a borítóra. Ilyenkor több változatot szoktam megadni, amik közül választani lehet. Tehát az interaktív történetemnél MINDEN az olvasók kezében van, kezdve a szerelmi szálak kibontakozásától, egyes szereplők haláláig. Ha mindezzel megvagyunk, nem zárom rá a fiókot közös munkánk gyümölcsére, hanem megjelentetem. Úgy gondolom, alapvető dolog, hogy a köszönetnyilvánításban minden szavazó nevét megemlítem, hiszen szavazatukkal hozzájártak a sztori alakulásához.

 

Hogy jött az interaktív történetírás ötlete?

Aki írással foglalkozik, az hamar szemben találja magát azzal, hogy nem elég, ha írsz, el is kell tudni adnod magad (vagy legalábbis a könyved). Ehhez pedig legalább egy közösségi média platformon jelen kéne lenni, de persze minél többön vagy aktív, annál jobb. Jó kislány módjára én is létrehoztam egy oldalt és egy csoportot, majd azon gondolkodtam, hogy mi a jó istent kezdhetnék a csoporttal. Mert az oldalra még elmegy, ha arról posztolok, hogy itt és ott akciós a könyvem, de egy csoportot jó lenne megmozgatni. A zenészeknek, festőknek véleményem szerint könnyebb dolguk van ilyen téren, hiszen ha kitesznek egy képet, az megjelenik, nem kell megnyitni, mindenki el tudja dönteni, hogy tetszik-e vagy sem (más kérdés, hogy mennyire hajlandók megvásárolni). Vagy az előbbi esetben lehet koncerteket hirdetni, új videót, albumot, dalt stb. lehet feltenni a csoportba. De egy író mit csinál? Készítsek arról videót, hogy öt órán keresztül írok? Nálunk az alkotás folyamata nem közösségi tevékenység. Ezért gondoltam arra, mi lenne, ha novellákat osztanék meg. Cikkekkel, novellákkal, könyvajánlókkal kezdtem. Aztán jött a nagy ötlet. Miért is ne lehetne közösségi tevékenységet varázsolni az írásból? Itt villant be az interaktív sztori ötlete.

 writer1_1.jpg

Kép forrása: DeviantArt

Mi a legélvezetesebb az interaktív történetek írásában?

Ez persze mindenkinél eltérő. De nekem az, hogy együtt hozunk létre valamit. Amikor az olvasókkal együtt aggódhatok a szereplőkért hétről hétre, amikor megkapom a visszajelzéseket, esetleg ötleteket arról, hogy ők hogyan folytatnák a sztorit, az felülmúlhatatlan érzés. Visszagondolva, talán rosszul is elsülhetett volna, amennyiben nincs érdeklődés. Valahogy fel sem merült bennem, hogy ilyen megtörténhet. Ezért nagyon hálás vagyok, hiszen úgy érzem, egyre többen követik hétről hétre a történetet és a szavazást, egyre többen mernek kommentben véleményt mondani, és igen, akár negatív véleményt is. Azt is elmesélik, ha nem értenek egyet valamivel. Szóval a legizgalmasabb, hogy ez egy közös történet, amin rajta van mindannyiunk keze nyoma.

 

Nem bunda a szavazás?

Nemrég találkoztam egyik gyerekkori barátnőmmel. Az első interaktív történetemet valamelyest végigkövette, és megkérdezte, hogy mennyire nyúlhatok bele én mint író a szavazásba. Azt feleltem, hogy (mint adminnak) bizonyos mértékig egy mederben kell tartanom a dolgokat. Nem kérdezhetem meg például, hogy milyen történetet szeretnétek, hogy írjak, mivel ahányan vannak, annyi történetet mondanának. Ahogy azt sem, milyen bolygókra utazzanak szereplőink, amikor mondjuk történelmi korban játszódik a regény, és szó sincs bolygóközi kalandokról. Szeretek merész lenni, bízok az olvasókban, és szívesen a kezükbe adom egy-egy szereplő életét, akár azt is, hogy happy end legyen-e a történet vége.

Ugyanez a barátnőm felvetette, hogy hát a szavazásoknál nem az van, hogy az első megoldásra szavaznak legtöbben? A tapasztalatom szerint NEM. Ugyanis volt olyan alkalom, amikor az egyik kedves „trollom” és most már menedzserem (igen, Edina, rólad beszélek) adott hozzá egy lehetőséget. Természetesen az esetek többségében engedem, hogy az olvasók is hozzáadjanak válaszlehetőséget. Akkor Edina ötletét szavazták meg. Ezzel merőben más mederbe terelte az elképzeléseimet. Nem volt más hátra, beindult a GPS újratervezés funkciója, és ez alapján írtam meg a sztori végét.

 

Nem félünk a trolloktól?

Mivel úgy alakult, hogy a csoportban troll-tevékenységet folytatókhoz emberileg is elég közel kerültem, a válaszom határozott NEM. Örülök, hogy megszínesítik kommentjeikkel a szavazásokat. Bár az is tény, hogy troll-tevékenységnek esett áldozatául az előbb említett második interaktív történetem végkimenetele. Utólag nem bánom. Kicsit habos-babos happy endet terveztem neki, de a szavazás mindent átírt. Így a habos-babos dolog helyett egy nem szokványos happy end lett, és büszke vagyok rá, mivel ez jobban is illik a regény hangulatához, mint amit előzőleg terveztem.

 

imagination-5153623_960_720.jpg

Kép forrása: Pixabay

 

Mi a legrosszabb, ami megeshet az interaktív történetírás közben?

Bár most lehet, azt hiszed, hogy az olvasók trollkodását mondom, nem ez nyert. A legnehezebb dolog az időhiány. Már olyannyira része az interaktív történetírás az életemnek, mint az, hogy felkelek és munkába megyek. Csütörtökön indítom a szavazást, ami hétfőig tart, szerdán már kint is van az új rész. Gyakorlatilag két napom van egy-egy fejezet megírására és helyrepofozására. Bevallom, szoktam kicsit csalni. Ha vannak részek, amiket nem érint a szavazás, azokat a hétvégén megírom, és csak utólag írom hozzá azokat a részeket, amiket érint. De van, hogy hétfőig hozzá se tudok szagolni a következő fejezethez, mert olyan szoros az állás. És ugye nekem is van munkám, családom, éppen megjelenésben lévő, vagy már megjelent könyvem, amikkel szintén foglalkozni kell. Nem panaszkodom. Én állítottam fel ezt a rendszert, ami azért jó, mert így legalább haladok a történetekkel. Durván másfél év alatt ez a harmadik interaktív történetem. Kettő már megjelent. Viszont ez azt is jelenti, hogy nincs pihenés. Úgy gondolom, a legrosszabb, ami történhet, ha nem készülök el időben. Az olvasók várják, én pedig úgymond csalódást okozok nekik, ha nem készülök el vele. Erre még nem volt példa.

 

Kinek ajánlom az interaktív történetírást?

Ahogy én csinálom, nagyjából senkinek. :) Mert tényleg időigényes, néha idegőrlő, és melós feladat (persze maga az írás is az). Nehéz kivitelezni egyéb elfoglaltságaink mellett úgy, hogy tényleg jó és élvezetes legyen, és ne üljünk pánikban a monitor fölött, azon kattogva, hogy nincs semmi ötlet, de mindjárt itt a határidő, sietni kell. Az írás akkor jó, ha nem kényszer, hanem örömteli dolog. Tehát azoknak nem ajánlom, akik alapból nehezen veszik rá magukat, hogy nekifogjanak egy-egy fejezetnek, vagy nehezen adják ki kezükből a művet, mielőtt ezredjére is átolvasták, átírták és átgondolták volna. Ahogy azoknak sem ajánlom, akik nem szeretik, ha mások beleszólnak abba, hogy mit írnak. Mert ugye ez a te műved, de mégse. Óhatatlan, hogy legyen két vagy több válaszlehetőség, amit szavazásra bocsátasz és titkon drukkolsz az egyiknek, hogy az nyerjen. Nálam legalábbis majdnem minden esetben így van. Kevés az az alkalom, amikor úgy érzem, tök mindegy, melyik lehetőség nyer. Ha viszont nem az nyer, amit te szerettél volna, mély levegőt kell venni, és úgy formálni a sztorit, ahogyan az olvasók akarják. Nincs mese, ettől interaktív az interaktív történet.

Végezetül megjegyezném, hogy ez csak egy ötlet, amit szabadon felhasználhatsz, átalakíthatsz, a szájízedre formálhatsz. Nem nálam van a bölcsek köve, nem feltétlen kell mindent úgy csinálnod, ahogy én. Kedvedre alakíthatod a szabályokat. A lényeg, hogy jól érezze magát közben író és olvasó. Ha interaktív történetbe akarsz kezdeni, akkor hajrá! Nekem az írással kapcsolatos élményeim egyik legjobbika lett.

 

Itt olvashatjátok első interaktív történetemet: A hatalom köve 

Itt olvashatjátok második interaktív történetemet: Az istenek játéka 

Jelenleg futó interaktív történetemet itt találjátok: az Aurora történetei blogon

 

 Te mit gondolsz erről a témáról? Olvastál vagy írtál már valaha interaktív történetet? Mik a tapasztalataid? Szívesen a kezedbe vennél egy ilyen sztorit? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Írd meg kommentben a véleményed! 

Szólj hozzá